A Magyar Gárda tagja lettem

Állok a sorban. A nap a szemembe süt. A szemem könnyben úszik. Testem izzik, folyik rólam a verejték. Állok, keményen, fegyelmezetten. Velem szemben az elnöki palota. Mereven nézem. Az egyik ablak mögött a függöny elmozdul. Ott van valaki… Ő is minket néz. Aztán mintha felismerném az arcot. Lehet, hogy tévedek? Nem tudom. Ő lenne az, az ország első embere? Nem, Ő nem lehet !! Nyíltan nem állt mellénk, ha leskelődne, azt más is észre venné. Ekkora lebukást mégsem vállalhat!! Észrevétlenül nézelődöm tovább, közben a szónokok egymást követik. Beszélnek a hagyományokról, a magyarságról, tiszteletről, becsületről… Éltetik saját magyarságukat, keresztény hitüket… –

-Nevetséges, – gondolom magamban. Matyi bácsi szerb, vagy horvát lehet. Mária néni sváb, arcán némi tótos beütéssel. Körülöttem állnak társaim. Bambán néznek maguk elé, tán az ünnep miatt. Ők is elmerengnek valamin. Eddig titkos helyeken gyűléseztünk, szervezkedtünk, bunyózni tanultunk, kerestük a lövész egyleteket, ahova egyenként beszivárogtunk. Már célozni, és lőni is tudunk. Igaz, egyelőre csak céltáblára, de ami késik, az jön, mint a gyorsvonat… Aztán itt vannak a lelkész urak!! Jaj de aranyosak, milyen szépen beszélnek. Még fel is szentelnek! Nézők, vagy pártfogók? Szponzorok? Ki tudja? Itt ülnek, arcukon bátorító mosollyal.. mintha mondanák: – Mi nem lehetünk köztetek, nem tehetjük, nyíltan nem állhatunk közétek. A pénzünket viszont adjuk, titokban, aztán elszámoljuk az APEH felé, „jóténykodás” címén! Magyar virtus! Én is köztetek vagyok, dagad a mellem…

Lajos bácsi áll az emelvényre. Nagy ember Ő, még katonai miniszter is volt. Érthet a dolgokhoz, mert sokan haragszanak rá. Jól kiszúrt a honvédséggel.. Leépítette azokat, akik értették a dolgukat, kiemelte azokat, akik nem értettek a lóhoz, de annak fejét szaporán verték. Ilyen hadsereg kell – hirdette – és megvalósította. Most megint vezér akar lenni, hát legyen!

  • Jön egy széplány! Csókot nem ad, rám furcsán néz, de a nyakkendőmet felköti, olyan érzés fog el, mint amikor kicsi koromban először a kéket, aztán a pirosat kaptam a tanító nénitől… Akkor is furcsán néztek. Pedig színtiszta magyar vagyok, mint Lajos bácsi, Matyi bácsi, Mária néni, vagy azok, akik itt nézelődnek.. Igaz, a bőröm színe kreol, a szemem fekete, és egyesek a hátam mögött csak „büdös cigánynak” becéznek.

Itt, állok a sorban, hallgatom a beszédeket. A mellemben valami szorítást érzek. Különös hangok visszahangzanak bennem.. – Ide való vagyok? Nem! Befogadtak? Nem! Hát akkor hogyan kerültem közéjük?

Vasárnap reggel van, hét óra. Az utcán a közeli ABC- be most hozzák a friss zsemlét. Húzzák a ládát, a zajok beszűrődnek a nyitott erkélyajtón.. Nejem a televíziót nézi, a Magyar Gárdát avatják…

  • Rosszat álmodtál? Kérdezi.
  • Igen, álmomban a „Magyar Gárda” soraiba léptem, felavattak, és majdnem magyarnak néztek azok, akik csak magyarkodnak, mint Mária néni, Matyi bácsi, meg a többiek.!!!
  • Szerb Antal írta egyik művében. „Mindig azok akarnak a legmagyarabbak lenni, akiknek semmi közük hozzá. Ők azok, akik bizonyítani szeretnék magyarságukat, feledve gyökereiket…”
  • Borzalmas volt!! – Pedig mi is magyarok vagyunk, még akkor – is, ha Ők tagadják, és akkor is, amikor ellenünk szervezkednek.

Kecskeméten a napokban volt egy megemlékezés, ahol rendteremtésről beszéltek. Rendet akart tenni az a „gyerek” is egykor, akit a Kőbánya-Kispest METRÓ állomáson egy színes bőrű diák – önvédelemből megölt. Őrá is emlékeznek néha, mint nemzeti hősre azok, akik most „Magyar Gárda” néven szerveződnek… Most parlagfű irtását tűzték ki célul maguk elé… Kapára, kaszára „Gárdisták” Parlagfű az van!!! Majd mutatom, hol kellene kezdeni!!! Otthon, a kiskertetekben, a fejetekben.

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére