A nagy derby

Ismét tömve lesz, a Puskás Ferenc stadion. Már elővételben elkelt 70.000 db jegy, és most ott tart a szervezőbizottság, hogy a kivetítőkön is látható mérkőzés nézőinek is osztanak kedvezményes áru jegyeket.

Tombol a FEKETEPIAC, az egekbe szöktek a jegyárak. Pedig a nagy mérkőzésig még két hét van hátra. A Magyar Nemzeti Válogatott végre igazi klasszis csapattal találkozik, a magyar HAJLÉKTALANOKKAL, akik a világbajnokságon a harmadik helyezést érték el, és most a BRONZÉREM boldog tulajdonosai.

Két magyar csapat, amire már több tíz éve nem volt példa, hogy megteljen csupán az összecsapás hírétre a Stadion. Valamikor százezer ember nézte az ilyen összecsapásokat, mint a FRADI – ÚJPEST, vagy az MTK – Vasas bajnoki mérkőzéseit. Most, a válogatott és a HAJLÉKTALANOK csapnak majd össze.

A RENDŐRSÉG is igen nagy erőkkel készül a biztosításra.

Zárják fél Budapest közlekedését, ezzel egy kis forgalmi dugót képeznek, de mit számít ez akkor, amikor végre a magyarok igazi focit láthatnak?

Eljött a nagy nap, már kora délelőtt lezárták a Kerepesi út, Hungária krt, Keleti pályaudvar, Thököly út, Dózsa György utat, egészen a Hősök teréig, és a Ligeten keresztül futó bekötőútig. Még a környéken lakók is csak lakcímkártyával mehetnek a lakásukra, az óvodából a dadák viszik a kicsiket csoportosan haza.

Sok helyen várni kell a szülőkre – mert a terelések és biztosítások miatt késnek. Már áldják ERDOGANT, amiért csak egy – két órát várakoztak. De mégis boldogok, mert végre, igazi focit közvetít a televízió – külön díjszabás ellenére, mint az USA-ban.

Kit érdekel, hogy megint MÉSZÁROS és haverjai gazdagodnak? A VIP páholyban köpködik a szotyolát, majd összesepri a pedagógusokból szervezett KÖZMUNKÁSOK csapata. Nekik is előny ez, mert legalább jó helyről nézhetik mérkőzést…

Kifutnak a csapatok, tombol a tömeg

A NEMZETI VÁLOGATOTT kapitánya Dzsudzsák Balázs, fejét magasra emelve szalad a kör közepébe. Társai követik, fejüket mélyen lehajtják, mert érzik, ismét szégyenben maradnak. Az ember, időnként, megérzi a bajt, szokták mondani sokan.

Így vannak ezzel a játékosnak mondott naplopók is, de már megszokták, hogy ha nem futnak, nem fociznak, akkor is dől a lóvé, amit csak el kell költeni. A focitudás ma már nem követelmény ebben a csapatban. A főmufti akkor is örül, és köpködi a szotyit, ha rezeg a háló, és kapnak két – három gólt.

A HAJLÉKTALANOK nagyon szerényen, egymás kezét fogva futnak ki a kör közepébe. Meghatódottan állnak, szemük könnyes, hiszen itt állnak a NEMZETI PANTEONBAN, ahol az igazi nagy elődök olyan sok szép meccset játszottak. Tudják, PUSKÁS ÖCSI most a magasból figyeli őket, és szurkol nekik. Mezükön nincs ott a MÉSZÁROS embléma, kicsit kopottak, a cipők sarkain már nincs stopli sem, csámpásak, de állnak egyenes derékkal, büszkén.

Bemondják a neveket, szerényen meghajolnak, de igazából senki nem kíváncsi rájuk. BULICSAPAT – mondják, legalább ezeket a válogatott majd jól kiosztja, és végre lesz egy győztes mérkőzésünk is – remélik.

Kezdenek a HAJLÉKTALANOK

A labdát kiteszik a jobb szélre, ahol egy kicsike, vézna sportoló megindul, mint egykoron SÁNDOR KÁROLY – a CSIKAR – és lefut a labdával az alapvonalig. Közben három védőt is elfektet cseleivel. Nem húzódik be középre, engedi, hogy a védők megtámadják.

Ekkor azonban hirtelen belövi a labdát az ötös magasságába olyan két méternyire a föld felett. Egy névtelen játékos felugrik – látszik, hogy hóna alatt lyukas a mez – és nemes egyszerűséggel, mint egykoron a nagy játékos CIBOR a bal alsó sarokba fejeli a labdát. Alig egy perc telt el, és máris vezet a HAJLÉKTALAN válogatott.

Középkezdés után DUDZSÁK kapja a labdát. Megindulna, de úgy szerelik, hogy észre sem veszi. Csak rohan előre, kezével kalimpál, mintha a védőt akarná ellökni, míg észre nem veszi, hogy nincs is előtte a labda. Felnéz az égre, köp egy nagyot – nem a VIP páholy felé – mert udvarias, vagy inkább fél, aztán a nyálát beletapossa a fűbe.

Időközben a labda már ismét a HAJLÉKTALANOKÉ, akik nem kukoricáznak, megindulnak, mint Óbudán a talajvíz és támadnak. Kis apró, de nagyon pontos passzok láthatók. Majd a bal széléről az előre szaladó hátvéd átíveli a labdát a jobb szélre, és az pontosan az ott álló CSIKARHOZ kerül. Ő leveszi, nem pattan el tőle, nem kell kiszúrni, hanem a védőket ismét kifigurázva laposan beadja középre. Ekkor a CENTER félmagasan a hálóba lövi. KETTŐ NULLA és még tíz perc sem telt el a játékidőből…

Tombol a közönség!

Ilyen csodálatos játékot évtizedek óta nem láttak. Ismét magyarok vannak a pályán, és az egyik csapat, a lenézett, a mindenki által kigúnyolt, már kettő nullára vezet, és hol van még a vége?

Az első félidőben ÖT NULLA az eredmény, a HAJLÉKTALANOK javára.

Be sem vonulnak az öltözőbe, mert nekik olyat nem jelöltek ki. Kint vannak a pályán, szépen passzolgatnak, fejelgetnek. Az edzőjük sem magyaráz, csak nyugtatgatja őket.

Aztán valahogy egy mikrofon is a közelbe kerül és hallatszik, amikor azzal biztatja fiait, hogy fussanak bátran, mert ígéretet kapott arra, hogy a derbi végén, ha nem verik nagyon meg a válogatottat, akkor az egyik fürdőrészlegben kaphatnak langyos vizet, hogy lemosakodhassanak, és átöltözhessenek gönceikbe. Ne legyenek már izzadság szagúak a METRÓBAN, vagy a villamoson. A fiúk megnyugodni látszanak.

Arcukon ott a boldog mosoly, mert lám, itt vannak a vadonatúj arénában és megmutathatják a hazai közönségnek is, hogy miért Ők a világon a harmadik legjobb válogatott.

Végül, nagy nehezen egy TV riporter is a közelükbe kerül

Kérdéseket tesz fel a játékosoknak, és azok felelnek illemtudóan úgy, ahogy azt illik. Nem köpködnek közben, nem káromkodnak, csak beszélnek.

Nincs saját stadionunk. Nincs csodaszép öltözőnk, sőt fürdőnk sem. A mezünk szakadozott, mások által már a végsőkig leharcolt, jó ha kocsi mosó rongynak lehetne használni. A cipőinknek igazából talpa sincs, a stopli is csak a KÖVIDINKA üveges bor dugójából lett odaragasztva – vigyázunk is rá nagyon.

Nincs lakásunk, nincs autónk, nem kapunk milliós béreket, és adózunk a KÖZMUNKÁS fizetésből is. A lakhatásunk az legalább megoldott a HAJLÉKTALAN SZÁLLÓ pincéjében. Naponta nagyon korán kelünk. Elindulunk az edzésre, ami mindig futással kezdődik. Nincs BKV bérletünk, ezért futva közelítjük meg azokat a helyeket, ahol KUKÁZNI szoktunk.

Futni, akkor tanultunk meg igazán, amikor a Rendőrök és a Közterület Felügyelők elkezdtek ránk vadászni – mert szerintük loptunk a kukákból és nem voltunk szép látvány a politikus Hölgyeknek, Uraknak.

Munkát sehol nem kaptunk, mert nem volt LAKCÍM KÁRTYÁNK. Állandó futás az életünk. Passzolni is az utcán tanultunk meg, mert menet közben dobjuk egymásnak a zsemlét, szendvicset, vagy amit találunk, de a másik társunk még éhes. Ezért vagyunk pontosak itt a pályán is.

A VIP PÁHOLYBÓL a nagymogul hevesen integet a TV stábnak, hogy fejezzék be, mert az egész ország látja, hallja a riportot. De megállni már nem lehet. A közönség is élőben hallja, és elszörnyednek, fujjolnak.

Ebből még VÁLASZTÁSI kampány is lehet – ellenük. Utasítják hát az illetékes biztosítási parancsnokot, hogy hozzanak létre MŰSZAKI HIBÁT, és ettől a perctől kezdve nem mehet ki a stadionban történtekből semmi – hacsak a NEMZETI VÁLOGATOTT át nem veszi a vezetést.

A második félidőben, a HAJLÉKTALANOK még rúgtak HÉT GÓLT, és csendben megindultak az öltözők felé. Sajnos, meleg víz már nem volt, langyos sem, csak csapvízben tudtak lemosakodni. Átöltöztek és a stadion hátsó kijáratánál távoztak.

Senki nem ismerte fel őket.

A HAJLÉKTALAN SZÁLLÓN a sorstársak már várták a csapatot KANNÁS BORRAL, kicsit penészes párizsis zsömlével, meg amit még találtak. Leültek közösen egy nagy asztalhoz, és igazán BARÁTI, TESTVÉRI hangulatban fogyasztották el szerény vacsorájukat.

A késő esti híradóban aztán a KIRÁLYI MÉDIA ódákat zengett a NEMZETI NAGYVÁLOGATOTT játékáról, nagylelkűségükről, hogy engedték a másik csapatot végig érvényesülni. Sugárzott belőlünk a keresztényi tisztelet és szeretet – mondta DZSUDZSÁK BALÁZS, és nem égett le képéről a bőr.

Másnap, az újságok is csak néhány sorban említették a nagy derbit megjegyezve, hogy azért sokkal többet vártak volna látványban, technikában a világ harmadik helyezettjének csapatától. Igaz, a cikk, gyászkeretben volt, mert ismét csak kurva nagy ruhát kapott a PUSKÁS STADIONBAN a nemzeti tizenegy.

Másnap az egyik magas rangú politikus…

Katonai szállítógéppel ideggyógyintézetbe vonult egy kis kedélyállapot javításra. A Hajléktalanok, a mai napig nem kapnak állami támogatást. Ahhoz, hogy itthon, MAGYARORSZÁGON élsportolóhoz méltó körülmények között tudjanak gyakorolni. Még adókedvezményt sem kapnak, mert Ők, már hozzászoktak ahhoz az élethez, ami jutott nekik ebben a társadalmi rendben, rendszerben…

KEDVES OLVASÓM!

Ha Te is szereted a focit, csukd be a szemedet, és lélekben próbálj meg arra gondolni, hogy mekkora ruhát kaphatnának ezek a labdába egyenesen belerúgni sem tudó válogatottak, ha tényleg mérkőzniük kellene a Roma, vagy HAJLÉKTALAN VÁLOGATOTTAL?

Mert azok, legalább szeretik a focit. A pénzt is, de abból, igazából soha nem látnak annyit, hogy a családjuk egy jó vasárnapi ebédet tudjon belőle állni. Pláne hogy még BKV bérletet is tudjanak venni.

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 148

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére