A régi történet folytatódik

Amikor az emlékirataimat írtam, és a KISBABÁM SZÜLETETT című kis novellámat befejeztem, még nem gondoltam volna, hogy több, mint kélt évtized múlva – mivel az élet nem áll meg – valahol az utcán a történet folytatódni fog. Akkor a történetet azzal fejeztem be, hogy az áldozatnak kisbabája született, boldog házasságban él. Még egy ideig találkoztunk, fogadott apukáját még fel – felkereste, ha összefutottunk valahol, őszinte örömmel üdvözöltük egymást…

AZ ÉVEK ELSZÁLLTAK

és minden megváltozott. Magam is idősebb lettem, testem erejéből sokat veszítettem, egészségem megromlott. Botra támaszkodva járok, ha az utcára lépek, és vigyáznom kell, ha a járdára fellépek, el ne essek.! A közeli CBA – ban voltam, viszem hazafelé a bevásárlókosarat. Csak kenyér, egy kis reggelinek való felvágott, és néhány doboz sört cipelek, de ez is megvisel. Aztán hirtelen hátulról átölelnek, szemet befogják, és egy búgó női hang azt kérdezi:

  • APUKÁM, MEGISMERSZ? KITALÁLOD, HOGY KI LEHETEK?!

Repülnek, száguldoznak a gondolatok, először leánykámra gondolok, aki Canadában él, de aztán elvetem az ötletet. Kezének tapintását, ezer körül megismerném, hangját soha nem felejtem el, egyébként is PAPÁCSKÁNAK szólított picike korától. Megkövülten állok, a búgó hang, amelyik most már szinte kacag, kővé dermeszt. Ismerős, de az idő távlatában befogott szemmel nem tudok kutatni emlékeimben.

  • Csak el ne essek itt a gyalogjárdán – gondolom..

Lekerül a kéz a szememről, és két csodálatos asszonyt, meg egy kisleánykát látok magam előtt… – A…. vagyok, a fogadott leányod – mondja., Szeme ragyog, és most már azonnal felismerem.. Boldogság járja át öreg szívemet, tán még két könnycsepp is kihull a szememből. Gyorsan beszél, mellettünk a REPÜLŐTÉRI kisbusz áll, benne utasok még nem foglalnak helyet, de a sofőr integet – menne már tovább.

CSAK EGY GYORS ÉLETÚT

Amiről, – hirtelen beszámol. Megszületett a kislányuk, és úgy döntöttek, IZRAELBE költöznek. Haifában egy kis vendéglőt nyitottak, ahol minden magyarosra van beállítva. A személyzet is beszél magyarul, és a vendégek kifejezetten örülnek, amikor anyanyelvünkön beszélhetnek, és hazai ízeket fogyaszthatnak. Még magyar bárzongoristájuk is van, aki a mostani és a régi slágerekkel szórakoztatja a közönséget…

Ő itt, MIRIAM, a kislányom, a Te fogadott kis unokád.!
Csak állok, megkövülten. Egy csuda szép ifjú hölgy, akiről megtudom, hogy az izraeli hadseregben teljesít szolgálatot, és az év végén fel kell vennie az egyenruhát…

AZ IDŐ PEDIG SZALAD, a gépkocsivezető egyre türelmetlenebb. Még címet sem tudunk cserélni, csak mutatom, hogy ebben a házban élek. Fogadott leányom, majdnem elsírja magát, hiszen itt a CÉZÁR HÁZBAN voltak három hónapot, egymástól – néhány száz méterre.

Nézem a két csodálatosan szép hölgyet. Nem vagyunk vér szerinti rokonok, az anyukát csak egy régi ügy kapcsán ismerem. Testemet átfut a forróság.

  • Hosszú évek után ismét találkozunk, és akkor a sors megint közbe szól…

Ki tudja, látjuk –e, még majd egymást? Még a címét sem tudom, és a felvett családi nevét sem.! Egy fogadott apuka, egy nagyapa, aki semmit nem tud azokról, akik ezek szerint időnként megemlékeztek róla, és akik talán még kerestek is…

  • Nem kaptam fotót a leány unokámról, ezért most, az internetről másoltam egyet. Ő is ilyen szép, ilyen aranyos, és talán harcias is lehet, amikor szolgálatban van.

Az anyukája egykoron, agilis, sokat beszélő fiatal leányka volt, aki az édesapja halála után sokáig ragaszkodott hozzám…

Mától különös figyelemmel fogom nézni azokat a híreket, amelyek IZRAELBŐL érkeznek, és ahol harcok folynak. Nem vagyok hívő lélek, de mindig arra gondolok, hogy az ÚR, majd megvédi ezt a leányt minden bajtól, sebesüléstől, bánattól.

Aztán, ha a sors is úgy akarja, akkor 2021. évben találkozhatunk is, készülhetnek közös fotók, és jól kibeszélgetjük magunkat az elmúlt években történtekről…….

Nekem, öreg, kivénhedt zsarunak pedig maradnak az emlékek, a történetek, amelyek időnként szívhez szólóak is tudnak lenni, nem csak kegyetlenek, vagy humorosak.

A történet első részét, a Lajos Bátya élettörténetei sorozatban lehet olvasni, melynek címe: KISBABÁM SZÜLETETT…

SZERENCSÉS, BOLDOG ÚJ ÉVET
KÍVÁNOK NEKTEK, OTT A TÁVOLBAN!

SHALOM TOV

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 149

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére