Az igazi Tripolisz

A napokban a NETEN olvastam egy kis jegyzetet, amelyben nem éppen az IGAZI oldalát mutatta meg Budapest egyik leghíresebb lakótelepének, a TRIPOLISZNAK. Hiába hivatkozott a szerző még Móricz Zsigmondra is, a kép, amit elénk tárt, hamis volt… Hamis, és a hazugság, a lejáratni szándékozó irodalom is megvetendő.

Budapesten, a XIX. század elejétől kezdve, ahogy nőtt a város, egyre több olyan lakónegyed épült a szegényeknek, amelyben a lakhatást megoldották ugyan, de emberinek nem igazán volt mondható. Az első világháborút követően, amikor a gazdaság végleg padlót fogott, egyre többen kerültek utcára, és lettek hajléktalanok éppen úgy, ahogy ma, a CSALÁDOK ÉVÉBEN teszik utcára az embereket…

Kőbányán létre hozták az AUGUSZTA telepet, majd később a Pongrácz úti lakótömböket. Ekkoriban épültek a Hős utcai sorházak is. A Ferencvárosban felépült a barakksorokból álló Mária Valéria telep, mellette a templomnál az úgynevezett RENDŐR TELEP, a másik végén pedig egy viszonylag jobb épületsorból álló, – közalkalmazottaknak használatra adott kis település. A Bihari úton, akkoriban épültek a sorházak, a 8 – 12, valamint szemben a Ceglédi út 5 – 7 ahogy a helyiek nevezték, a SING – SING… Említhetnék még ilyen környezetet, de most, koncentráljunk csak Angyalföldre, a
TRIPOLISZRA…

Nagyon szegény családok éltek itt békében, barátságban, és szeretetben. Voltak itt kétkezi munkások, a háborúban megsérült volt katonák, kávéházakban muzsikáló cigányzenészek…

Ahogy mindig, mindenütt, ahol embereket zsúfolnak össze, itt is voltak szép számmal olyanok is, akik soha nem fogadták el a KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKEKET, azonban az, hogy ebben a csapatban élték le életüket, ott, igyekeztek úgy viselkedni, hogy a másiknak kárt, ne okozzanak.

A háború előtt életek itt olyanok is, akiket vittek a frontra – kényszerrel munkaszolgálatra, mert zsidók voltak, vagy baloldaliaknak vallották magukat – vagy csak azért, mert a létszámot ki kellett tölteni.

Aztán mások lettek sorozott katonák, akik ilyen – olyan oknál fogva KERETLEGÉNYEK lettek, érdekeltek abban, hogy a hozzájuk beosztott – halálra ítélt – munkaszolgálatosokból minél kevesebben térjenek haza. Nem mindenki volt gazember közülük sem, sokan voltak, akik amennyire lehetett védték, óvták az állományt. Egyikükből később, a HÁBORÚ után Angyalföld rendőrkapitánya lett..!

A munkaszolgálatosok egyike, aki nagyon fiatalon került ki a frontra, és akna semlegesítő volt, és a halállal naponta nézett szembe, egy csavarhúzóval és egy fogóval szenvedte át a borzalmakat. A felszabadulás után, az újonnan megalakult Néphadsereg bombaelhárító szakembere lett, miközben híres cigányzenészként járta a világot is. SKULUNAK hívták az öreg VINCÉT, aki ahol tudott, segített… Igazából, olyan kitüntetést soha nem kapott, mint amilyen megérdemelt volna, pedig ezrek köszönhették neki életüket, amikor a fel nem robbant bombákat, aknákat hatástalanította… De ilyen az élet, szokták mondani…

Munkások, akik dolgoztak az öntödékben, építették a hajókat, darukat, vagy készítették a turbinákat a fél világnak. Nem voltak híres emberek, csak egyszerű munkások.

Nem volt kiemelt a MECSÉRY család sem, akik a világhírű lakkcsizmákat készítették, és amit viseltek katonák, rendőrök, de a népi táncosok is.

Beszélni kell, és emlékezni azokra a zenészekre, akik a TRIPOLISZBÓL elindulva, világhírnévre tettek szert. Vitték a magyar zenei kultúrát Európa, Ázsia és Amerika, de Ausztrália városaiba is… Világ hírű zongoraművész, aki itthon csak mocskos kis cigány volt. Amikor híres lett, akkor ünnepelt művész Franciaországból – nagy magyarként emlegetve…

Beszélni kell a Farkas családról, neveiket felsorolni is nehéz lenne hirtelen, mivel szinte mindenkit ismernek ezen a földgolyón….

Vörös Kálmánról, aki országfőknek volt muzsikusa, zenekarával többször körbe utazta a földet. Fia, ifj. Vörös Kálmán – konta – Az egykori zenész szakszervezet vezetője, aki a legjobb muzsikusoknak díjat adott át, Boros Lajosnak a királyi címet szavazták meg – vezetése alatt… legifjabb Vörös Kálmán kitűnő gitáros, zenész – aki időnként vállal fellépést – de jelenleg más munkaterületen dolgozik. Legkisebb fia VÖRÖS VIKTOR, ő már nem zenész, de kiváló ökölvívó edző LONDONBAN. bajnokokat nevel.. Itthon nem kellett. Vajon miért is?! Amikor kicsike pólyás volt, még ringathattam is. Ki gondolta volna akkor, hogy mára…

Emlékezzünk csak meg a RÁCZ családról, – melynek sok tagját jól ismerem – ahol számtalan kiváló muzsikus volt. A BULHÓ papa által vitt zenekar csodákat művelt, amikor játszottak. Egy olyan család, melynek szinte minden tagja jó zenész lett. Mára már, Pankó sem cimbalmozik, és Lacika sem pincérként dolgozik. Nagyon sok muzsikus, akik egykoron a TRIPOLISZBAN éltek, szerepel az általam létrehozott ZENÉSZMÚZEUM nevű albumomban is, a Facebook oldalain..!

A TRIPOLISZ ma már csak emlék. Emlék, ahol nagyon sok, szegény ember élt, akik lélekben igazán gazdagok voltak. Gazdagok, mert övék volt a művészet világa, övék volt a BOLDOGSÁG, ami a szeretetből áradt…

Magam, csak fiatal koromban jártam azon a környéken. Később, elbontották, új épületeket húztak a régiek helyére, az egykori lakók is elköltöztek. Mégis, az egykori közös emlék még mindig összetartja őket, mert ez csak az övék, elvenni nem lehet!

Sajnálom, hogy volt egy jegyzet, ahol, valami másról szólt minden, mint az emberről, annak szeretetéről, tiszteletéről. Mert azok az emberek, akik ott éltek, bizony megérdemlik azt, hogy tisztelettel gondoljunk rájuk..!

Néha, látom az ismert arcokat itt az INTERNET világában. Beszélgetünk is virtuálisan, de a betegségek és a nagy távolságok miatt a találkozások már elmaradnak… KÁR.

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

3 hozzászólás “Az igazi Tripolisz

  1. Remek bejegyzés, köszönet Pipásatya!
    Az említett bizonyos jegyzet innen-onnan összeollózott “írás”. Anélkül, hogy írója egy cseppet is tájékozódott volna, hogy miről ír. A földszintes barakkok az ún. Palotai úti kislakásos telepen voltak. Semmi közük nem volt a később épített, egyemeletes házakból álló, Tripoliszhoz. Valószínűleg korábban egy nagyobb környékbeli területet is Tripolisznak neveztek, de megépülése után kizárólag a Mosoly utca-Göncöl utca-Babér utca-Tomori utca által határolt részt hívták Tripolisznak.
    Érdekes olvasni a nem Tripoliszban lakók “emlékeit”. 🙂

    1. Nagyapám szerint nagyobb volt régen a terület, mert a nevét a három város találkozásáról kapta: Angyalföld, Vizafogó, Újpest. Mikor én jártam arra nagyobb lélegzetű kutyasétáltatásaimkor már tényleg csak az a kicsi terület maradt az átépítések miatt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére