Csak egy aszfalt jabranc

Csak egy KARÁCSONY előtti történet, amelynek azért van tanulsága is. Közlekedünk, haladunk a forgalomban, és ekkor, történik valami – amire mostanában még álmunkban – sem szoktunk gondolni…

Gurul a járműsor a korai estében. Sötét van. Látási viszonyok korlátozottak. Lassan halad a sor két sávban. Közeledünk egy kijelölt gyalogos átkelőhelyhez, ahol ráadásul még villamos megálló is van – járdaszigetből kialakítva. A megengedett sebesség 30km/ó. Ezt jelzőtáblával is jelzik.

A külső sávban, lassítanak. A mögötte érkezők is felveszik a tempót. A belső sávban is haladnak járművek, előttük nincs akadály. A járműsor sebessége itt is csökken, hiszen nem látják, mi is történik az út szélén lévő sávban. Az utolsó gépkocsi is lassít, bár előtte már szabadnak tetszik az úttest. De azok a fránya külső sávban csak lassítanak, és lassítanak.

Jobb a BÉKE jelszóval, az utolsó gépkocsivezető is csökkenti a sebességét. Éppen csak gurul a kijelölt gyalogos átkelőhely felé. Látja, gyalogos nincs, de két gépkocsi is le akar térni a főútvonalról jobbra, ezért a torlódás a szélen. Közben tőle, öt – hat méterre – a külső sávból, irányjelzés nélkül sávot vált egy autó, majd azonnal szinte vészfékezéssel megáll.

A baleset elkerülése érdekében az utolsó vezető próbál balra kormányozni, de a zárt pályatestet jelző kis BETONBUCIK miatt már nem lehet. Satufék ellenére, kissé megkoccantja a szabálytalankodó autó hátsó részét. Meg hangja sincs igazából az ütközésnek.

  • Na, nem törtem szét az oldalát – ámbár, megérdemelte volna – gondolja.

Kiszáll az autókájából, előre ballag, megnézi az elejét. Hát bizony az első lökhárítóról leesett a rendszámtábla és a test is megrepedt. Nem nagy a kár, egyszerűen javítható. A másik gépkocsin sincs igazán semmi érdemleges – mondhatni szerencsés kis koccanás történt.

Kipattan az autóból a sávot váltó sofőr.

Fiatalember, olyan 25-30 éves lehet. Nagy hangon, azonnal támad, követel, fenyeget.

  • Vén marha – mondja – Csinált itt nekem vagy 150 ezer forintos kárt KARÁCSONY előtt, mert nem tartotta be a követési távolságot.

Kiabál, mondja a magáét. Az idősebb gépkocsivezető csak néz, ingatja a fejét.

  • Szabálytalanul váltott forgalmi sávot, aztán rögtön, indokolatlanul megállt. Örüljön, hogy nem találtam oldalba, mert akkor most.
  • Nekem, pénz kell – kiálltja a másik. Ha lehet azonnal, vagy hívom a rendőröket – és akkor magának vén hülye annyi.
  • Nem vagyok vén hülye – kéri ki magának az idősebb férfi. Csak autóvezető vagyok, mint Ön is, és nyugodt, mert nem én váltottam szabálytalanul sávot, és nem én akarom a másik felet levenni egy kis pénzzel így, KARÁCSONY előtt.
  • Majd jól lepofozom, kiálltja a fiatal. Biztos a dolgában, hiszen az aki vele szemben áll csendes, nem agresszív, tehát fél, és ezt ki kell használni – gondolhatja.

Akik ismerik a METAKOMMUNIKÁCIÓT, a testbeszéd apróbb jeleit, könnyen felismerik a másik félben az agressziót, a közvetlen támadásának jelét.

Néha, elég egy szemvillanás, máskor egy hirtelen mozdulat

Ilyenekből következtetni lehet arra, hogy ez bizony nem békés szándékot takar. Egy pillanatnyi figyelemkihagyás törött orrot, állkapcsot, monoklis szemet jelenthet.

Látszik, hogy magatartása, testalkata fenyegetővé válik. Az idősebb férfi is megszólal.

  • Csak lassan a testtel fiatal barátom, mert ha erősködik, nevelő célzattal a rendszámtáblával fogom megkokizni.

Közben, mosolyog. Annyira spontán volt a megjegyzése, hogy maga is meglepődött. Soha nem volt erőszakos, vagy agresszív, de ha kellett, meg tudta magát védeni.

Az utca neonfénye érdekes. A közlekedők nem sokat látnak, de így, szemtől szembe, minden olyan éles lesz. Látni, hogy a fiatal szeme kiabálás közben gyanúsan felvillan, jobb válla leereszkedik, testsúlyát a bal lábára helyezi. ÜTNI KÉSZÜL – jut el a hangtalan riasztás az idősebb férfi agyába.

Bal kézzel egy védekező mozdulatra futja, aztán a következő mozdulattal a jobb kezében lévő rendszámtáblával, annak lapjával üt egyet. Pontosan úgy, ahogy a rendőrök szoktak kardlapozni.

Normál esetben, nem történt volna más, mint egy fémes „koki” a buksira.

Igen ám, de nem tette észre, hogy az egyik rögzítő csavar ott van a táblában, ami alaposan felkarcolja a fejbőrt. Ömlik a vér, van ordítozás is, meg most már konkrét fizikai támadás is. Az idősebb úr, csak úgy lazán megmarkolja a fiatalt, felemeli, és földhöz vágja. Ezzel is csak jelzi, jó lesz vigyázni hapsikám.

Autójából kiszáll az édesapja, aki közel nyolcvan éves, de még szilárdan, egyenesen tartja magát. Ingatja a fejét, szólni nem szól – nem is tud.

  • Aszfalt jabranc – mondja aztán. – Fiam hívtam a rendőröket. Majd ők elrendezik ezt a dolgot. Nem kell bántani, elég neki a baja amúgy is.

Hát ez a kis karácsonyi lóvé ugrott! Nem lesz kis dugi pénz, a koki is telibe talált, lehet varrni a buksi bőrt.

A rendőrök szabályosan helyszíneltek, rögzítették a tényállást is.

Van kamera, az út melletti házon, azon minden látható – mondják a rendőrök. 2019 januárban pedig KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYSÉRTÉSI TÁRGYALÁS lesz az ügyből. Az, hogy ki hibázott, kit miért terhel felelősség a balesetben, majd a kamerafelvételek alapján minden bizonnyal dönteni fog a hatóság.

A kérdés már csak az, hogy Aszfalt Jabranc – aki a garázdaságot elindította, és amelynek végül sérültje lett – mit fog vallani az esetről. Nem lehet tudni. Mert a garázdaság tényállása sajnos megállapításra kerülhet.

De ki lesz a vétkes? Ez itt a kérdés…

Kérdezi a Barátom – Hát milyen boldog ez a karácsony? Mitől legyen Boldogabb az Új év?

Megbolondult az ország. Ütjük, verjük egymást, mint a politikusok. Igaz, nekik abból van egy kis anyagi haszon is, ami tiszteletdíjban nyilvánul meg. De aki közlekedik, annak miért kell agresszívnek lenni, lehúzni a másikat egy apró trükkel?

Amikor meg orrba verik, akkor csak néz, mert lám, egy idősebb úr, aki nem emelte fel a hangját, csak úgy lazán verte fejbe, hárította el a támadást. Ha tudtad volna Aszfalt Jabranc, hogy ez az idősebb, testes férfi egykoron nyolc – tíz fő garázda paprikajancsit tett ártalmatlanná és állította elő az egyik kerületi rendőrkapitányságra mosolyogva, kaján vigyorral a képén.

Ezek a legények, amikor legközelebb találkoztak vele, már messziről megsüvegelték az akkori őrmester urat. De az már jó régen volt. Olyan jó érzés tudni, hogy a vér, nem válik vízzé, és ezek az Aszfalt Jabrancok időnként pórul járnak, járhatnak.

A többi, meg majd januárban eldől…

  • Te is garázda, barázdabillegető lettél öregem – mondtam – miközben lassan megőszül a halántékod, drága barátom!
Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 72

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére