Csúcstalálkozó a kiserdőben

Akik ismernek, tudják, hogy a világ minden részén vannak BARÁTAIM, ISMERŐSEIM és még OLVASÓIM is. Köztük sokan magas pozíciót töltenek be, irányítják a világ – politikai, gazdasági életét. Ez a barátság nagyon régi. Van, akivel találkoztam már személyesen is, másokkal csak az INTERNETEN keresztül tartjuk a kapcsolat. Büszke vagyok arra, hogy találkoztam olyan politikusokkal is, akik eddig még meg sem hívták, magukhoz közel sem engedték a magyar miniszterelnököt. Ha Pesten járnak, mindig meglátogatnak.

A történet régi. Már csak azok emlékeznek rá, akik részt vettek azon a bizonyos alkalmi sajtótájékoztatón.

A „sajtótájékoztatón elhangzottakat soha nem hozták nyilvánosságra, a közvélemény az ott elhangzottakról nem szerezhetett tudomást. Pedig elhangzottak szolgálati, vagy államtitkot nem tartalmaztak, a cenzúrának lehetősége pedig fel sem merült. A történet így volt szó szerint, ahogyan most közreadom.

Személyesen találkoztam Jelcinnel és Clintonnal. A két nagyhatalom vezetőjével húsz percig tárgyaltam, és ez idő alatt közös nevezőre jutottunk abban a kérdésben, hogy a világ összes rendőre túlterhelt, alulfizetett, ennek ellenére jelentős részük túltáplált. A fizikai erőnlétet megfelelőnek ítéltük.

Mi is történt valójában?

Budapesten megállt az élet. Az Európai Biztonsági Együttműködési Értekezlet /EBEÉ:/ itt tartotta soron következő ülését. Európa déli részén háborús hangulat uralkodott, népek, nemzetek néztek egymásra gyűlölködő farkasszemmel. A budapesti tanácskozás eredménye sorsdöntő lehetett a világ számára. Delegáció, a világ minden részérből érkezett. Ezek mozgását összevont rendőri erők biztosították – az értékelések szerint magas színvonalon, kitűnően. A rendezvény néhány napja alatt munkatársaimmal Kispesten, a Kőbánya Kispest, vasút és METRÓ állomás mögötti gyorsforgalmi utat övező erdős, bozótos területet biztosítottuk.

Érkezéskor és távozáskor az államfők által vezetett delegációk előttünk haladtak el. Jól lehetett látni az államfőket és kíséretüket. Jelcin az Orosz, Clinton az Egyesült Államok delegációját vezette.

A két nagyhatalmi vezetővel akkor találkoztam, amikor az értekezletnek vége volt, és Ők elindultak hazafelé.

Feltehetően biztonsági előírások miatt az amerikai elnököt kísérő delegáció időhátrányba került. Emiatt az Orosz küldöttség mozgásának rendje is megváltozott. A programok 15-20 percet késtek.

A biztosítás befejezését követően akkori szolgálati helyemen a XIX. kerületi Rendőrkapitányságon hírmorzsákra éhes újságírók jelentek meg, minden érdekes volt számukra, ami az eseménnyel – a biztosítással – kapcsolatba hozható volt. Feljegyeztek minden érdekesnek tűnő élményt, amit aztán így-úgy, egy cikkben meg lehetett írni.

Ekkor adtam közre annak a húsz percnek a történetét, amely soha nem lett publikálva.

„Már negyedik napja álltunk, és áztunk a hideg, szeles, esős időben. Cipőnk átázott, olyanok voltunk, mint az ázott ürgék. A biztosítás vonalán végigszaladt a hír, a delegáció elindult! Haladása közben a terület parancsnokok egymás után jelentették, hogy előttük a konvoj elhaladt.
Az erdő szélén állva láttam feltűnni az első gépkocsit Ebben a pillanatban egy öreg, korhadt, de még lombos fa nagyot reccsenve kidőlt, egyenesen rá, a Gyorsforgalmi útra. Rendkívüli esemény! A baj nem járt egyedül a /mézga/hasábrádiók is hirtelen elhallgattak.

Minden összeköttetés megszakadt. A gépkocsi konvoj megállt. A védett személyt kísérő járművekből 8-10 színes bőrű polgári ruhás testőr szállt ki, kezükben általunk még soha nem látott típusú sorozatlövő fegyverrel. Vezetőjük a magyar biztonsági tiszttel tárgyalt néhány szót, majd mindketten hozzám léptek. Az előírásoknak megfelelően jelentettem, hogy a területen csak „mi „tartózkodunk, és már intézkedtünk az útakadály eltávolításáról.

A színes bőrű testőr– rendfokozatát nem mondta meg – váratlanul magyarul szólalt meg.

  • Az Elnök úr szeretne önökkel szót váltani. Nyílt az egyik gépkocsi ajtaja, és azon az Amerikai Egyesült Államok Elnöke Bill Clinton szállt ki. Magabiztos léptekkel, mosolyogva jött felénk.

Az udvarias kézfogások után-megindult a beszélgetés. Lényegében megköszönte azt a munkát, szolgálatteljesítést, amellyel az EBEÉ lebonyolítását biztosítottuk. Érdeklődött a család, a megélhetés felől. Amikor nagy vonalakban vázoltam egy átlagosan dotált rendőrtiszt fizetését, megjegyezte, hogy „ez bizony kevésnek tűnik”.

Látva munkatársaimat, azok termetét felmérve megjegyezte: Bizony pocakra termetesek az urak”.

Ebben aztán egyet is értettünk. Ahogyan telt az idő, a következő konvoj is az útvonalra érkezett.

Ez Oroszország delegációja volt. Továbbhaladni ők sem tudtak.

Legnagyobb meglepetésünkre Borisz Jelcin is kiszállt a gépkocsijából és csatlakozott hozzánk. Borisz Jelcin és Bill Clinton Budapesten egy út menti erdőben tartott csúcstalálkozót, amelyen aktívan részt vehettem a sors kifürkészhetetlen kegye által.

Rendőrök, biztonsági tisztek bárhonnan is származnak, a világ minden táján, ha szakmáról van szó, jól megértik egymást. Ezen a találkozón ez bebizonyosodott.

Időközben a kidőlt fát is eltávolították az útról.

Jelcin Elnök Úr, egy üveg VODKÁT vett elő, és megkínálta a csapatot. Illedelmesen, egy keveset húztunk az üvegből. Aztán, nálunk is előkerült a KAMU VODKA – amit JELCIN egyszerűen zsebre vágott – hiszen indultak.

Borisz Jelcin és Bill Clinton elköszöntek.”

SÜTIKE, jó Barátom, és munkatársam szomorúan szólalt meg:

  • Elvitte a vodkámat!….

Ezen a napon két kiváló államférfit ismerhettem meg közvetlen közelről.

Kísérőik a távozó gépkocsikból, amíg látni lehetett őket – barátságos integetéssel vettek búcsúztak tőlünk.

  • Kispest tizenhármas, Kispest tizenhármas jelentkezz! – Szólalt, meg éktelenül hangosan a /mézga / hasábrádióm.
  • Alszol?
  • Nem, – már nem alszom!

A mai napom is jól indult. Budapestre érkezett a török miniszterelnök Erdogan úr. Vele is jó viszonyban vagyok, sokszor beszélgettünk, amikor Isztambulban jártam. Lent a mélybazárban futottunk össze, ahol egy régi ismerősöm kis butikjában pálinkázgattunk. Az ismerősöm a nyári időszakban mindig hazamegy, és üzletel a turistákkal. Most, amikor meglátott, utánam szólt.

Magam is meglepődtem, hiszen MELIH barátom tolmácsolni szokott olyankor, amikor török emberek kerültek valamilyen oknál fogva a hatóságok elé. örültünk egymásnak, és azonnal elő is került a pálinkás butykos. Erdogan úr is ott volt, ízlett is neki nagyon. Villám gyorsan elfogyott, egy egész üveg barackpálinka, amitől aztán nótára is fakadtunk.

Még aznap este egy nagy baráti társasággal lementünk a tenger partjára, és egy vendéglőben szórakoztunk. Ott volt a teljes turistacsoport, amellyel érkeztem, de ott volt a nejem is, aki Erdogan úr feleségével kötött jó barátságot. Közben belőle miniszterelnök lett, de a kapcsolatunk meg maradt.

Ma, amikor leszállt a repülőgép, a kötelező PROTOKOLL után utasította a gépkocsi vezetőjét, és kérte a magyar biztonsági tiszteket, hogy térjenek le az útvonalról és jöjjenek el hozzám, a lakásomra. Tudta, hogy ma én főzök, és mert éhes volt, szeretett volna valami jó romásat ebédelni. Mondanom sem kell, hogy a környéken lett egy óriási dugó, de kit érdekel – mondtuk..

Amikor feltálaltam a disznó pörköltet tejfölös nokedlival, csak úgy csorgott a nyála a kedves vendégnek, meg a kísérő tiszteknek. De sajnos, mindenkinek nem jutott. Utána elfogyasztottunk egy üveg DANKÓ vörösbort, aztán most már jobb kedvvel elindult a Parlamenthez a saját fogadására. Megbeszéltük, hogy holnap még találkozunk, és malac sültet fogunk készíteni – együtt…

Amíg az Elnök úr nálam ebédelt, kedves felesége egy divatbemutatón vett részt, ahol azt mutatta meg az új divatdiktátor, hogyan kell a szaros pelenkát feltűnés nélkül elegánsan eldobni. Arról nem tudok beszámolni, hogy ennek a programnak milyen volt a sikere…

Nem akarok dicsekedni, de sokan olvasták azokat kis jegyzeteimet is, amelyek Donald Trump elnök úrral való beszélgetéseimet adtam közre… Sokan ismernek szerte a világban. Most mégis itt ülök a gép előtt betegen, és megpróbálok hírt adni arról, hogy egy lerobbant egykori zsarunak, hogyan is megy mostanában az élete. Még jó, hogy a humorom megmaradt, és a barátaimat és magamat is tudom szórakoztatni.

Üzenem azoknak, akik nem hiszik el ezeket a fantasztikusnak tűnő történeteimet járjanak utána, vagy majd utánuk jár el a TEK, ha nagyon sokat okoskodnának!

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére