Egy roma rendőr kalandja 2006-ban

Sokan nem szeretik, ha egy roma származású rendőr intézkedik velük szemben. Felsőbbrendűnek érzi magát, miközben tudja, hogy most a törvénnyel került szembe. Egy roma fogja őket bevinni megbilincselve, és ha nincs jó napja, és a rasszista szerencse is elpártolt tőle, akkor egy roma származású nyomozó fogja intézni az ügyét.

Akkor esik aztán kétségbe, amikor az ügyész és a bíró is ehhez a népcsoporthoz tartozik. Ma még a fantázia világában is érdekesen hangzik ez a teória, de eljön majd annak is az ideje, amikor egy NÉPCSOPORT álma valóra válhat. Csak tanulni kell hozzá sokat, és tenni azért, hogy álmaink valóra váljanak.

2006. október 23 éppen olyan NEMZETI ÜNNEP volt, mint a rendszerváltás utáni időkben mindig is volt. Tömegek vonultak az utcákon, a kormányon lévő pártok hívei és az ellenzék is külön ünnepelt. Ez sem ördögtől való – mondhatná az ember. Akkor azonban, valami különös dolog zavarta meg az ünnepi hangulatot.

Provokátorok járták az utcákat, uszítottak a kormány ellen, látni lehetett, hogy valami balhéra készülnek. Fiatalok, akik arcukra, fejükre csuklyát húztak, ordítottak, kiabáltak, lökdösték az időseket, próbálták a rendőröket intézkedésre kényszeríteni. Budapest utcáin közben néhány helyen már látszott, hogy ez a nap más lesz, mint a többi volt.

A Belügyminisztériumtól nem messze sok kis vendéglátó található. Vannak igen magas színvonalon üzemelők, és akadnak kis presszók, borozók is. Az egyik ilyen vendéglátó egységben a bárpult mellett mellén rengeteg kitüntetéssel, díszöltözetben egy RENDŐR TÁBORNOK kortyolgatta az italát. Időnként, belenézett a nagy velencei tükörbe, és jó nagyokat sóhajtott.

Vajon mi bánthatja a lelkét? – kérdezte magától az egyik vendég. Odalépett hozzá, és beszélgetést kezdeményezett

  • Mi bántja a lelkét tábornok úr? Csak nem az, ami most az utcán történik? Ön is ott lenne legszívesebben a többi fegyveres rendőr között és gumibottal ütné, verné, vagy vízágyúval kergetné az egyszerű polgárokat?

Provokáció ez a javából, de az erősen barna bőrű – roma származású magas rangú rendőrt ez nem érdekelte.

FORRADALMÁROK? Ugyan már! Egyszerű bűnözői csorda van az utcán, akik gyújtogatnak, garázdálkodnak, rongálnak és verekednek. Nincs ebben semmi hősiesség.

Mereven nézett maga elé és tovább kortyolgatta italát. A provokátor nem állt le.

  • Mondja csak tábornok úr! Ön verné a fiatalokat gumibottal?
  • Én, soha senkit nem bántottam, és ezek után sem fogok. Nem olyan ember vagyok.
  • Mondja csak tábornok úr ! Lövetne Ön a tömegbe?
  • Ugyan már hogyan képzel ilyen badarságot?

Fülig szaladt a provokátor szája, amikor ezeket a válaszokat meghallotta. Nem ilyesmire számított.

  • Mondja csak tábornok úr! Elfogad Tőlünk még két italt?

A tábornok körül nézett és ekkor már mellettük jó sok fiatal állt, akik kíváncsian hallgatták ezt a beszélgetést.

  • Természetesen elfogadom az italt, minden rendes emberrel békésen szeretek beszélgetni, koccintani, örülni az ÉLET ízeinek. Az ital is ilyen – szerintem.

Hozta is a pincér az italokat egymás után, és a tábornok a vendégekkel ott helyben, a tizedik feles után PERTUT ivott. Igazán jó volt a hangulat. Mégis szomorúnak látszott.

  • Mondja csak Tábornok Úr – szólt most már igen tisztelettudó hangon az egyik tüntető, aki minden bizonnyal a csoportok egyikének vezetője lehetett – mégis, mondja már meg, mennyien lehetnek az ilyen igazi, tisztességes hazafi és bátor rendőrök ebben az országban, az Ön környezetében, akik soha senkit meg nem ütnének, aki soha tömegbe nem lőnének, és nem bántanának soha senkit?
  • Tudja Barátom – kezdte válaszát a tábornok – én vagyok a Belügyminisztérium Cigányzenekarának vezető prímása. A zenekar tagjai bár rendfokozatot viselnek, nincs gumibotjuk, nincs fegyverük, és az egyszerű polgárokkal szemben még csak nem is intézkedhetnek. A művészegyüttesünk 150 főből áll – ők biztosan nem vesznek részt ilyen akcióban.

Ledöbbentek az ott lévők! Egy roma rendőrrel beszéltek, akit provokáltak, itattak, aki nem is jogosult intézkedésre, bár tábornoki rangot viselt, csak egy egyszerű muzsikus volt. A lóvá vált arcok közül azonban akadt valaki, akinek újabb kérdése támadt.

  • Mondja csak akkor most miért búslakodott itt egész délután?
  • Kedves Barátom. Van nekem három csuda szép szőke barátnőm. Három napja, amióta ez a kalamajka van városban, hol az egyiknél, hol a másiknál töltöttem az időmet. A férjek mind megbolondultak, népi hősök akarnak lenni és folyamatosan tüntetnek. Én meg a három nap alatt végig spicces voltam és most fogalmam sincs melyiknek az ágya alatt felejtettem a HANGSZEREMET. 21 órakor pedig díszelőadás lesz a Duna palotában, és nincs szerszámom, amivel felléphetnék. Tudják mekkora gond ez?

Búsan lehajtotta fejét, félrecsapva feltette a tábornoki sapkáját, és kissé ingó léptekkel elindult a kijárat felé.

Másnap, az újságok öles betűkkel írták, hogy miközben Budapest utcáin komoly összecsapások voltak, a DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES fantasztikus hangversenyt adott a kormánypárti és az ellenzéki politikusoknak, akik tapsviharral köszönték meg a csodálatos produkciót.

A FOTÓN, nem a DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES TAGJA LÁTHATÓ. Fogadjuk el, tábornoknőnek a meséhez ez is kiválóan megfelel. Az internet világából másoltam.

Kedves Barátom, és Olvasóm. Ha tetszett ez a kis történet kérlek, osszad meg. Tudjunk mosolyogni október 23-án mert azt hiszem, a közhangulat most sem a legrózsásabb…

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére