Eltörölt példaképek

Valamikor nagyon régen, amikor még gyermek voltam, közvetlenül a háború után – már akkor is működött a társadalomban a – HAZAFIAS NEVELÉSRE utaló oktatáspolitikai irányzat. Lehettünk kisdobosok, később úttörők, majd amikor szellemileg már elég fejlettek voltunk – általában a nyolcadik osztály végén – valamelyik ismert, vagy elismert nagyvállalat KISZ szervezetébe jelentkezhettünk, vagy vettek fel. Én a Budapest Filmstúdióba kerültem, ahol nagyon sok művésszel találkozhattam… Volt hazafiságra nevelés, de soha nem gyűlölködtünk, más társadalmi csoportok vonatkozásában nem történt ellenséges propaganda hadjárat.

Minket, a háború után született gyermekeket is neveltek HAZASZERETETRE. Arra, hogy TISZTELJÜK, BECSÜLJÜK az idősebbeket, szüleinket, a kétkezi munkást.

Voltunk kisdobosok, úttörők, majd később a KISZ tagjai. Aki azt mondja, hogy ott, azokban a szervezetekben nem volt közösségi élet, az hazudik.

Olyan mint SCHMIDT MÁRIA mikor az 1956-ban betöltött szerepéről álmodozik a levitézlett színművésszel. Akit persze olyasmiért tüntettek ki, ami meg sem történt.

De ma már csak ilyen időket élünk… Megszokhattuk lassan tíz éve, hogy a tisztesség helyett a butaság, a lopás, csalás, dicsőség lett az előbbre jutás egyik eszköze.

Emlékszem, amikor moziba mentünk

Izgultunk azokért az egyszerű emberekért, akiket a fasiszták vagonokba zártak és vittek a koncentrációs táborokba – megsemmisítés céljából. Izgultunk a bátor lovasért, aki elindult, és lovával a vonatot utol érve az emberekkel teli vagonokat lekapcsolta a szerelvényről. BÁTOR EMBEREK volt a film címe.

Néztük a háborús filmeket és izgultunk a fiatal lányokért, asszonyokért, akik szembe mertek szállni a felderítő német egységekkel a határon. CSENDESEK a HAJNALOK volt a címe.

Láttuk a SZÁLLNAK a DARVAK című filmet és megértettük, hogy az emberi hősiességnek is vannak határai, maga az ÉLET. Meghalni egyetlen lövéstől, elveszíteni mindent – ami eddig volt…

UGRIK a történelmi óra, és látom magam előtt a CSENDES DON szereplőit filmen és könyv alakban is. Érdekes a párhuzam azzal, amit napjainkban megélünk.

BARÁTOK, ROKONOK állnak egymással szemben, valamiféle szellemi harc kellős közepén. Eszmék és téveszmék sokasága, amely elvakítja az embereket. Esnek egymásnak a koncért, a hatalomért, de igazában egy őrült elme kiszolgálóivá válnak akaratukon kívül.

Végre, beléphettünk az ezer éve annyira vágyott EURÓPA HÁZBA. Egyenrangú felekként dönthetünk saját sorsunk felől akkor, amikor betartjuk a közösen hozott szabályokat!

A magyar kormányt és politikai vezetést azonban valami más hajtja. Már régen nem az EU eszméi azok, amelyek dominánsak lennének a nép, a gyermekek nevelésében, hanem a politikai példaképek, egyre inkább a HÖRCSÖGHÖZ hasonlatosan gyűjtik a vagyont, viszik a KÖZPÉNZT és teszik saját zsebre. Mi dolgozunk, ők pedig gazdagodnak.

Milyen példaképek is ezek az emberek?

Mutatják, hogyan kell villámgyorsan meggazdagodni, másokat nyomorba dönteni, élni úgy, mintha rajtunk kívül senki más nem létezne.

Emberek ezrei állnak sorba az ingyen konyháknál egy tál levesért és egy falatka kenyérért. Miközben a mi kormányunk a mi adóforintjaikat küldik a határon túlra azoknak, akik időnként jönnek és tapsolnak a hamis, hazug vezérnek. Vagy szavaznak arra a politikára, ami a mi sorsunkat csak nyomorítja. Ők azt mondják TESTVÉREK, én inkább azt mondanám, hogy JÚDÁSOK és KÁINOK.

A régi példaképek, már elavultak! Még szólni sem szabad róluk, hiszen az új uraknak ez nem tetszik. Már azt sem lehet lassan megtenni, hogy ÉLJÜNK a SZÓLÁS SZABADSÁGÁVAL, mert a miniszterelnök megfenyegette azokat, akik bírálni merészelik őt magát, vezetési stílusát, vagy kormányát.

Van hamis példakép, KÓSA LAJOS, NÉMETH SZILÁRD, és sorolhatnám a neveket, de értelme nincs. Tudjuk, hogy ők hazugok, akik benne vannak könyékig a mocsokban, a szennyben és egy igazi ügyészségi vizsgálat után többet ülnének, mint a varjú a fán.

Hazugság, szenny, mocsok az, ami ma elborítja ezt az országot. Hazudnak vezetőink bele a világba, köztük a mi szemünkbe is, és mi TŰRJÜK!

Az emberi butaság is határtalan. Az aljas propaganda megtette hatását, és ma már jobban félnek vidéken a bevándorlóktól, a terroristáktól – akikből még egyet sem láttak – mint azoktól, akik naponta alázzák, mocskolják és tapossák sárba a legszegényebbek emberi érzéseit.

2019 május 26. napján, ismét az urnák elé járulunk!

Ismét választani kell, és meggondolni, hogy kire, kikre is adjuk voksunkat!

Szavazunk azokra, akiket páros lábbal penderítettek ki a NÉPPÁRTBÓL? Akiknek már szavazati joguk sincs ott a nagy EURÓPA HÁZBAN? Vagy azoknak adjuk bizalmunkat, akik ki merik mondani azt, amit mások még nem?

Látni kell, hogy a magukat baloldalinak mondott pártszövetségek is milyen laza kötelékben vannak egymással. Két – három helyre számítanak, a megmérettetésen mintha tudnák, hogy bizony már esélyük sincs még ennyi sem.

Lesznek, akik a JOBBOLDALRA szavaznak még azok közül is, akiket folyamatosan gyaláznak, de ez a magyar sors. Vissza a múltba, a történelem szaros dombjára, ahova a FIDESZ, KDNP és szövetségesei viszik ezt az országot.

Magyarországnak talán ez kell, ehhez vannak szokva, mint a muszka, a keménykezű cárhoz. Az is lesz PUTYIN személyében, de az még a jövő zenéje, és ahol mi majd a sztyeppén az új hazában – bőrsátorban énekelhetjük, a FÖLSZÁLLOTT a PÁVA cím dalt. Ha engedik!

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 148

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére