Forradalmárok vagy bűnözők?

1956. eseményeire emlékezünk hamarosan. Hatvan éve – tíz napra – a magyar történelem megrengette a világot. Egy kis ország merészelt szembe szállni a világ egyik legerősebb nagyhatalmával, az akkori SZOVJETUNIÓVAL. Csoda volt valóban azoknak, akik kívülről nézték az eseményeket. Egy borzalom másoknak, akik itt éltek Budapesten, vagy az ország más részén. Meghamisították a történelmet 1990 után, és a fehérterrort hősies ellenállásnak, a gyilkosokat, a lincselésekben résztvevőket pedig hősöknek kiáltották ki. A nyugati államok, élen az USA val, csak ígérgettek, beszéltek a levegőbe, szították a lángot, miközben tudták, hogy ezt a népet KONKRÉT FEGYVERES közbelépéssel soha nem fogják megvédeni. Nem is akarták!

Október 23.án az ifjúság, az egyetemisták utcára vonultak BÉKÉSÉN, eszük ágában nem volt az akkori TÁRSADALMI REND megdöntése. Megújulást akartak a politikában, és a gazdasági életben. Erre az időre teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az akkori HATALOM visszaélt erejével, koncepciós perek sokaságát zúdították az országra vélt és való politikai ellenfeleikre. Vezetőváltás volt a cél, Rákosi és vezető társainak eltávolítása. Vonultak békésen, kart karba öltve a diákok és a munkásság, a hozzájuk csatlakozott értelmiségiekkel. Nem akartak vért ontani, csak hangot akartak adni véleményüknek, kívánságaiknak. Igazi, csodaszép forradalmi hangulat volt. gyermekként éltem meg ezeket a napokat, sok mindenre emlékszem, és még többet is láttam, mint amennyit kellett volna. Sajnos, olyan időket éltünk, amikor az öröm, olyan ritka volt, mint a fehér holló…!

Kik voltak, és mit akartak azok, akik illegális módon fegyverhez jutottak, és este már megtámadták a Magyar Rádiót védő őrséget – nem tudom. Ezt eldönteni a történészek dolga. Születtek tanulmányok, azonban ezeknek hinni nem nagyon tudok. Hiteltelenek, mert csak azt az oldalt mutatják be, akik támadtak, és akik védekeztek, akiknek elvették az életét, akiket megcsonkítottak, meggyaláztak – többnyire sorállományú kiskatonák – csak a gonoszt képviselték – szerintük.

Kiszabadították a börtönökből a köztörvényes bűnözőket, fegyvert adtak a kezükbe, és ki tudja honnan előbújtak az egykori CSENDŐRÖK, NYILASOK egyenruhában, karszalaggal, kakastollal úgy, ahogy egykori mundérjaikat megőrizték. Hangadók lettek, és irányítói, szervezői mind annak, ami ezek után következett…. 1956 november 4.-én a hatalmukat elveszítették, és most már ténylegesen a MAGYAR NÉP vette át az irányítást. Elegük volt abból, amit tapasztaltak, amit átéltek. A hatalom visszaszerzésében fegyveres segítséget nyújtott a Szovjetunió, és jelentős véráldozatok után – sikerült a rendet helyreállítani.

Nem vagyok történész, nem vagyok címzetes újságíró, és nem vagyok mérvadó politikus sem, csak egy nagyon egyszerű polgára Magyarországnak, aki meri elmondani a véleményét addig, amíg arra lehetőség van. Félő, hogy az idő fogy, és ezt a lehetőséget is nagyon hamar elveszítjük, és a szólás szabadsága is csak emlék marad, mint nagyon sok családnak a fedél a fejük felett, vagy a meleg víz az otthonukban. Véleményemet tehát kimondom, és lehet értékelni úgy, ahogy akarják. Tudom, mindenki más szemszögből nézi a történelmet, ki így hamisít az igazságon, ki amúgy, de tisztán még sokáig nem fogunk erről beszélni.

A POLITIKAI vezetőink közül nagyon sokan kötődnek ahhoz az átkozott rendszerhez. Szidják Kádárt, ócsárolják Rákosit, utálják tiszta szívből Kun Bélát. Igaz, apáik, nagyapáik éltek az akkori lehetőséggel és lettek forradalmi VÖRÖSKATONÁK 1919 ben, később vállalták az üldözött szerepét, de voltak néhányan, akik beálltak Horthy vagy később Szálasí mögé is. Aztán, amikor fordult a kocka hirtelen köpönyeget váltottak, és lettek vörös ördögök, népnyúzók, az ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁGOK emberei, tisztjei, végrehajtó emberei. Nem véletlenül mondta egykoron Rákosi Mátyás – népünk nagy vezére, – hogy tíz-milliónyi kicsi fasisztát örökölt az előző rendszerből. Lettek ezek az emberek igazi vérbő kommunisták, kék kártyás szavazók, és szervezői az MDP-nek…. Állítólag, – ellenőrizni nem tudtam – de valaki HORN GYULÁVAL azért nem fogott kezet, mert a horogkeresztes karszalagot viselő rokonát az oroszok kivégezték…

Kíváncsi lennék arra, hogy jelenlegi FIDESZ és KDNP vezetők között, le egészen az alapszervezetekig, mennyi olyan egykori MSZMP tagot és vezetőt bújtatnak, akik egykoron bőszen hirdették a MARXISTA – LENINISTA eszméket, és hangosan kiáltották, hogy soha nem térnek le a LENINI útról…. Jöttek a változó idők, és átálltak, mert kuruckodni csak a győztesek oldalán érdemes!

Emlékszem, milyen szívesen hallgattuk egykoron a televízióban POZSGAY IMRE műsorát. Beszélt az elvhűségről, a hazaszeretetről. Az iskolákban kötelező volt egy – egy adást megnézni és utána arról elbeszélgetni. Kádár János egyik kedvence volt, nyalta a kezet, amely simogatta, és amely kenyeret adott neki. Aztán fordult a kocka, és másokkal együtt elárulta azt, akinek a jó életet, a karriert köszönhette, és beállt azok sorába, akik a múltat szerették volna eltörölni, a sajátjukkal együtt! az új hatalom urai és parancsolói o befogadták, mert mindig, minden rendszernek szüksége van azokra, akik hajlandóak az előzőeket megtagadni. Ünnepelt, kivételezett politikus lett – másokkal együtt! Igyekeztek eltagadni, letagadni múltját, egykori nyilatkozatait, tanításait. Még élnek azok, akik ismerték munkáit, írásait, és tudták, hogy hazudik most is. Hazudik, mert a kenyeret jól megvajazva szerette, nagyon szerette és a hatalmat is nagyon szerette. Élvezte a bizalmát a Miniszterelnöknek, a Parlament elnökének, és sokan másoknak…!

Szeretném egy írását bemutatni, amit 1957.ben rendezett sajtó alá. Nem csalás, nem ámítás. Egy ember politikai köpönyegforgatásának egyetlen szelete csupán, de világosan megmutatja azt, hogy ahogy az idők változnak …. Olvassa el mindenki, és ha meg tudja valaki tételesen cáfolni, amit leírtam, – rajta…!

…….”….”És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót „nemzeti sajátosságaink” körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. – Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani. Lehetett-e nálunk forradalom 1956 októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondtuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom. Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak vagy a föld visszaadására rávenni. Az ellenforradalom először szociális demagógiával, félrevezetéssel hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban. Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták. Hiába, sokat fejlődött a világ! A Horthy-féle fehér terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen, ha nyiltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fűszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek. De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenti „szózatát” vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év őszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt. (Kivált, ha emlékeznek még az 1919-1920-es évekre.) Hát így próbáljuk meg tisztázni a fogalmakat! Pozsgay Imre…….”

KEDVES OLVASÓIM, BARÁTAIM, ISMERŐSEIM!

Nem adtam volna hangot véleményemnek, ha WITTNER MÁRIÁT a napokban nem tüntetik ki az EMBERI JOGOKÉRT címzett valamiféle plecsnivel. Azt az embert, aki nyíltan kívánta HORN GYULA halálát, aki merészelte MÉCS IMRÉT becsmérelni. Azt, hogy voltak-e, érdemei abban a bizonyos időszakokban nem tudom. Csak a fennmaradt irodalmat ismerem, ismerhetjük, és az ítéleteket. ismerjük a GYŐZTESEK akaratát és az annak megfelelő rehabilitációikat is. Nem tudok ellene szólni, nem is kívánok, de engedtessék meg nekem az egyszerű polgárnak, hogy az EMBERTELENSÉG, a LELKETLENSÉG ellen szót emeljek. Elolvasva Pozsgay Imre írását, van valami elképzelésem arról, hogy mi is történt igazából 1956 ban. hatvan évvel ezelőtt. Talán nem véletlen, hogy 1957 február – március hónapban már felállt a MUNKÁSŐRSÉG, és hitet tettek a NÉPHATALOM megvédésére… Ezt sem lehet cáfolni, csak kifogásokat – találni, – de annak meg értelme nincs!…

MAROSÁN GYÖRGY szavai csengenek a fülembe: IDE LŐJETEK…- és széttárta mellén a kabátot és az inget!

TISZTELET AZOKNAK, akik hittek a FORRADALOM IGAZI ESZMÉJÉBEN és NEM CSATLAKOZTAK A BÖRTÖNBŐL SZABADÍTOTTAKHOZ, a volt CSENDŐRÖKHÖZ, NYILAS PÁRTSZOLGÁLATOKHOZ… TISZTELET az IGAZI HŐSÖKNEK!….

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére