Gyilkos gyűlölet

Néppártosodik a JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT Párt és MOZGALOM, hirdetik a vezetők. Bennem azonban felmerül a kérdés, hogy vajon hogyan is gondolják azok, akik egykoron habzó, véres szájjal üvöltöttek és hirdették a gyűlöletet?! CIGÁNYBŰNÖZÉS – üvöltötték teli torokkal, és buzdítottak arra, hogy ezt a népcsoportot közösítsék ki, és ha kell életük elvételét sem tartották bűnnek.

Aljas politikai, aljas szellemi tanoknak aztán meg is lett a hatása. Több embert meggyilkoltak, köztük Csorba Robikát is, a négy éves ártatlan kisfiút Tatárszentgyörgyön.

Ma már történelem, de nagyon sokan emlékezünk még azokra az eseményekre. Állítólag – nem bizonyított adat, – hogy Tatárszentgyörgyön két fiatalt a romák megvertek, és kiraboltak. Mindketten a Magyar Gárda tagjai voltak… A szülők kérték fel a Gárdát arra, hogy tegyenek rendet.

Vonult a Gárda

… és a falu lakói az út szélénél állva, majdhogynem virágcsokrot szórva lábuk elé, tapssal köszöntötték őket. Politika volt ez a javából, a gyűlölet politikája. Nem tagadhatják tettüket a tapsolók, akik ezzel a kis örömünneppel megágyaztak a későbbi gyilkosoknak, akik kegyetlenül lemészárolták a falu végén lakó – egyébként soha senkivel összetűzésbe nem kerülő – édesapát, és négy éves kisfiát. Hátulról lőttek rájuk, mint a menekülő kutyákra.

Gyilkosok, akiket a faluban sokan ünnepeltek nem is olyan régen. Tapsoltak, mint amikor a Német fasiszták megszállták Magyarországot, és elkezdték honfitársainkat deportálni a haláltáborokba – megsemmisítés céljából. Akkor is volt virágcsokor, örömkönnyek, tapsorkán, és kimondhatatlanul erős HAZAFISÁG(?)!

Tapsoltak azoknak, akikről azt hitték, hogy majd az erő fitogtatásukkal, a KAMU MAGYARSÁGUKKAL – mert ez az volt – amit még maguk sem akarnak elismerni, majd megrémítik elköltözésre kényszerítik falubelijeiket, és akkor talán házaikra, telkeikre szemet vethetnek, mint egykoron tették a zsidó vagyonokra.

A sajtóban megjelentek a fotók, de ezek, akik olyan lelkesen tapsoltak megrémültek, elbújtak, féltek attól, hogy mások, a tisztességesek, majd megszólják őket.

Fasiszták vonultak akkor Tatárszentgyörgyön. Talán a tapsolók között van az is, aki a GYILKOSOKAT segítette. Erre sem derült fény, az elmúlt évek alatt. Biztosan akadtak olyanok, akik örültek a borzalmas eseménynek.

TEMETTÜK az áldozatokat, és emlékeztünk. A falu apraja és nagyja behúzódott házaikba, féltek, rettegtek, a több ezer ott, az ország szinte minden részéből megjelent cigányoktól.

Mi akkor, nem azért mentünk, hogy BOSSZÚT álljunk.

Mentünk temetni két embert, akiknek csupán az volt a bűnük, hogy a bőrük színe barna volt, és származásukat tekintve romák. Magyarok voltak ők is, akiket kirekesztettek, akiket kizártak a társadalomból, és akiket kegyetlenül legyilkoltak az ordas eszmék miatt.

Ezek az eszmék ma is élnek. Itt élnek közöttünk az ÚJNÁCIK, akik nyíltan hirdethetik aljas és gyűlöletes eszméiket. A FIDESZ kormányzat és IGAZSÁGÜGYI SZERVEK pedig nem lépnek. Engedik, sőt támogatják ezeket a csoportokat! Már azon sem csodálkozunk, ha ismét vonulhatnak a gyűlölt egyenruhában – turista csapatnak álcázva magukat!

Nem szabad elfelejteni, hogy Tatárszentgyörgyön, amikor a két áldozat emlékére egy kis emlékművet szerettünk volna állítani – megtiltották!!!

Tatárszentgyörgy nem lesz cigány sirató búcsújáróhely – mondta valaki ott helyben. Nem is épülhetett meg az emlékmű.

A roma közösség összefogásának köszönhetően megépült a család új háza. Tudjuk, hogy a CSORBA család most már soha többé nem lesz teljes. Meggyilkolták a JÖVŐT, a kis Robikát, aki még szinte nem is élt, nem volt gyermekkora, csak EMLÉKE.

Magyarok gyilkoltak – magyarokat.

Mert csorba Robika is magyar volt még akkor is, ha bőre barna volt, és cigánynak született. Meggyilkolni a jövőt, magyar specialitás lett a XX. században, de ezt a hagyományt mintha ez a társadalom, vagy egyes politikai csoportok feledni nem akarnák.

A hivatalos politikai vezetés pedig igazából semmit nem tesz az ÚJFASISZTA eszmeiség és csoportok megfékezésére. Teljes mellszélességgel és hangerővel terjeszthetik a gyűlöletet…

2019. február 23. án 12 órakor Tatárszentgyörgyön a harang CSORBA ROBIKÁÉRT és Édesapjáért fog szólni. Azt nem tudom, hogy Magyarország más részein miképpen fognak erről az eseményről megemlékezni, és a tisztességes emberek mit is fognak szólni az emberi aljassághoz, gonoszsághoz, amit egy kicsike gyermek ellen honfitársaink elkövettek…

NYUGODJANAK BÉKÉBEN!

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 148

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére