Gyilkosok, áldozatok, uszítók

Gyilkosok, akik itt élnek közöttünk! Osztják a halált, adják a szert olcsón, és vannak, akik meg is veszik. Tudják, hogy akár bele is halhatnak a pillanatnyi élvezetbe, de ezzel nem törődnek. Olcsó vegyi anyagból, körömlakklemosóból, patkányméregből, acetonból, és az Isten tudja, miféle kotyvasztott kábítószernek nevezett vacaktól elkábult, öntudatlan állapotban lévő emberekkel találkozhatunk emiatt.

Budapest egyik nagy főútvonalán, szinte percenként találkozhat belőtt csoportokkal, akik együtt, vagy külön – külön fetrengenek az út szélén, a gyalogjárdán, vagy fekszenek a villamosmegállóban. Addig jó, amíg csak fekszenek, néznek bele a napba, de igen sokszor előtör belőlük az agresszivitás – amiről biztosan nem is tudnak!

Letépik magukról a ruhát, mezítelenül rohangálnak, ordítoznak, támadnak meg másokat, okoznak kárt, még önmagukban is. Mondom, megszokott a látvány itt Budapesten, azonban ez a helyzet vidéken is előfordul, hiszen a gyilkosok, a kábítószerüzérek ott is osztják az olcsó halált. A kábítószer élvezői hullnak, mint az őszi legyek…

Olcsó húsnak, híg a leve, tartja a közmondás. Az eladó, a szennyet értékesíti, és teszi zsebre a hasznot, jár flancos autóval, öltözik divatosan, és vidéken a fiatalok előtt, ő lesz a példakép, akit követni kell, akit csodálnak, mert munka nélkül ömlik hozzá a pénz, amit aztán nagyképűen költ is, mások legnagyobb irigységére!

Családapák, anyák, időnként gyermekek is szívnak a szerből, és boldogok ideig-óráig, örülnek annak, hogy még mindig élnek. Nagy a szegénység, de nem annyira, hogy kenyér, liszt, cukor, zsír mellett ne tudnának szakítani az élvezetekre is naponta, vagy kétnaponta.

Éhezik a család, várják a segélyt, amikor majd kifizetik a kamatos tartozásokat, megvehetik az újabb adag kábítószert, és megy minden tovább, mintha mi sem történt volna. A ház, amiben élnek, egy romhalmaz – a legtöbb esetben. Ajtó, és ablak nélkül jár szabadon a szél keresztül kasul, csak egymást melegíthetik, mert a kályhában nincs tüzelő. Csak alkohol és kábítószer van… De az, bőven.

Amikor a gyilkos szer, már annyira gagyi, hogy igazából csak gyilkolásra jó, megtörténik a baj. Az élvező előbb elveszíti a tudatát, rombol, tombol, ölni akar, még a saját családtagjait is. A gyilkos vágy ott világít a szemében, a család pedig rémülten menekül előtte. Menekül az asszony, a gyermek, a szülő – mindenki.

Segítség kellene, ezért RENDŐRT HÍVNAK, és már akkor jelzik, hogy a családfő megbolondult, valamilyen rossz kábítószert fogyaszthatott, ami miatt tudatát elveszítette, csak rombol. Ha ezt mondanák a család tagjai – lenne segítség azonnal – mert a rendőrrel együtt, mentőorvost is küldenének a helyszínre. A hazugság, a KEGYES HAZUGSÁG, a családtag féltése azonban ezt nem engedi meg. Tudják, hogy a kábítószer élvezete is büntetendő, ezért a valóságot titkolva, eleve már hamis az első bejelentés is.

Jönnek a rendőrök, látják a kialakult helyzetet, ahol, és amikor a család védelme érdekében intézkedni kell. Azt nem tudhatják, hogy MILYEN SZERTŐL VAN BEGŐZÖLVE a delikvens, ezért a megszokott protokoll szerint GARÁZDASÁG miatt indul az eljárás… Intézkednek, és a begőzölt személy ellenáll. Le kellene gyűrni, meg kellene állítani, de aki már látott ilyen őrjöngőt az tudja – egy – két ember soha meg nem állítja.

Jön a fizikai erőszak, ahol bizony nem virágcsokrot szagoltatnak a rendőrök a dühös emberrel, hanem nagyon keményen odaütnek, megfogják, földre viszik, leszorítják, és megbilincselik. Teszik ezt a család, és mások védelmében, de saját testi épségük megóvása céljából is.

A családtagok, amikor ezt látják, azok ellen fordulnak, akik segíteni jöttek, akiket MEGTÉVESZTŐ bejelentéssel hívtak. Látják a heroikus küzdelmet, azt ahogy a kedves apukát földre viszik, megbilincselik, ártalmatlanná teszik. Nekik ez már felesleges erőszak, mert a szeretett testvért, apát, férjet, azok a gonosz rendőrök megfékezték, és elvitték.

Általában csak később derül ki, hogy mitől is vadult be a delikvens, de akkor már többnyire késő. Beindulnak azok az élettani folyamatok, amelynek egyenes következménye az, hogy a LÉTFONTOSSÁGÚ SZERVEK, egymás után leállnak, és bekövetkezik visszavonhatatlanul az EMBERHALÁL.

A család ott marad apa, férj, kereső nélkül. A hátramaradottak most aztán elkezdenek fűhöz, fához rohangálni, és hibáztatják a HATÓSÁGOKAT, akik halálra verték a szerencsétlent. Az igazságügyi kórboncnoki jelentést is szeretnék megcáfolni, az elhunyt testén lévő foltokkal, amik akkor keletkeztek, amikor a helyszíni intézkedés során megpróbálták ártalmatlanná tenni.

Jönnek a felelőtlen újságírók, akik rátesznek egy lapáttal csak azért, hogy menjen a lap, olvassák a híreket, egy kicsit ők is torzítanak, hivatkozva arra, hogy az adatokat a hozzátartozóktól kapták. Mentesülnek a felelősség alól, amit maguk okoztak az ostoba írásukkal. Egy haszna van, lehet tovább görgetni a témát, mert a napi politikából már amúgy is telítve vannak az olvasók. Rendőröket vádolni úgy, hogy azt a hozzátartozói nyilatkozattal álcázzák – nem új keletű téma.

Az INTERNET HIÉNÁI – önkéntes JOGVÉDŐK, akiknek semmiféle olyan végzettség nincs a birtokában, amivel a hatósági vizsgálatok eredményét cáfolhatnák, de kiválóan tudni uszítani.

Mindig ugyan azok a személyek, akik betámadják a hatóságokat, kétségbe vonják a tudományosan megalapozott véleményeket, és uszítanak most már a rendőri erők ellen. Nem mást tesznek, mint hangulatot keltenek abban a tudatban, hogy bántódás amúgy sem érheti őket. Nem érheti, mert van aki mindezt külföldről teszi, mások pedig csak posztolgatnak úgy, hogy igazából semmit nem fűznek a hírhez. Majd az uszítók, a hírharangok elvégzik azt, amit saját maga eltervezett, vagy kigondolt…

Arra egyikük sem gondol, hogy azokkal a véleményekkel, amelyeket leírnak, nem mást tesznek, mint hivatalos személyeket, szervezeteket BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETÉSÉVEL VÁDOLNAK. Nagyon sokszor, konkrétak a vádak, lehetőség volna a vádaskodók ellen büntetőeljárás keretében is eljárni. Valamiért azonban, a jelenlegi POLITIKAI HATALOM ezt a lépést nem teszi meg! Pedig nagyon kellene.

Véget lehetne vetni ezzel a hazai uszítóknak, a nagyképű tudatlanok aljas manőverezésének. Meg kellene most már állítani végleg azt a tendenciát, hogy a rasszizmus álarca mögött indítanak támadást tisztességes, becsületes családapák ellen. Azok, amikor intézkednek, csak a TÖRVÉNY által biztosított jogukkal élnek. Időnként ez azonban, személyi sérülést is okozhat, amivel számolnia kell azoknak, akik a törvény ellen vétenek! A külföldön élőkkel szemben akár BÜNTETŐJOGI JOGSEGÉLLYEL is fel lehetne lépni, és azok sem merészelnének a későbbiek folyamán alaptalanul vádaskodni.

Bennem már az is felmerült, hogy az ilyen esetekben uszító szándékkal megszólalók nem igazán az EMBERI JOGOKAT akarják érvényesíteni, hanem a TÁRSADALMI BÉKÉT kívánják megzavarni. Azok a megszólalások alkalmasak arra, hogy a TÖRVÉNYES HATALOMBAN a bizalmat megingassa, ami bizony már szép kis bűncselekmény, ráadásul uszítja azokat a többnyire tanulatlan olvasókat, akik a jogban nem járatosak.

Nem tudok arról, hogy ezek az uszítók bármikor is adományoztak volna az árván maradt családoknak bármit is. Arra már nem terjed ki a figyelmük. Megtették a kötelességüket, felzavarták az álló vizet, a társadalmi békét felrúgták. A kábítószer kereskedők ellen soha fel nem lépnek, nem hallani arról, hogy bármilyen kampányban aktívan részt vennének, ami ezzel a bűncselekmény kategóriával kapcsolatos.

Ha egy volt rendőr szólal meg ezeken az oldalakon, azt úgy kezelik, mintha bűnös lenne. Bűne az, hogy nem tisztességes tolvaj, rabló, kábítószerüzérként élte az életét, hanem hosszú évtizedeken keresztül tette a dolgát – másokért. Ez is bűn, bizonyos körökben, de ilyen az élet…

Minden megy tovább. A kábítószerüzér, aki talán még a családi körbe is beletartozhat, osztja a halált olcsón, megbízhatóan. Neki duzzad a zsebe, a temetőkben szaporodnak a sírhelyek. Ezen a dolgon, sokan nyernek. A vesztesek pedig beállnak abba a sorba, ahol megvehetik a saját halálukat, és mosolyogva hazudhatnak a hatóságok szemébe: mi, semmiről nem tudunk, áldozatok vagyunk magunk is.

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére