Ne öljétek meg a lelket

Akkor egyszerre, megvilágosodott bennem, és azóta tudom én is, hogy minden barna bőrű testvéremben látni a lelket.

A lelket nem lehet látni. Ez képzavar. És mégis – látom. Akkor is, hogyha sikeres, ha tehetséges. Akkor is, ha börtönből jött, vagy prostituált.

Látom a lelket, látom benned a lelket, Uram!

A Te lelkedet látom benne. És egyszerre megszépül ez a sokat szenvedett arc. Ezzel a gondolattal állok eléjük

 

Csak egy Igaz Ember..! Büszke vagyok arra, hogy ISMERHETEM, hogy TISZTELHETEM… Közel lakunk egymáshoz, ám a betegségem megakadályoz abban, hogy láthassam. Már magam is alig tudok járni. Mesélek Róla egy keveset, mert mindent én sem tudhatok…!

Valamikor 1984 őszén ismertem meg Dezső bácsit. Akkoriban kerültem – saját kérésemre – a XIII. kerületi Rendőrkapitányság állományába és lettem bűnügyi nyomozó… Egy közlekedési szakembernek itt, sok mindent újra kellett tanulnia. Amott, akkor már szinte országosan elismert voltam, itt Angyalföldön pedig egy teljesen kezdő tanuló… Mindenki figyelte, hogyan fogok majd beállni a sorba.? Magam is féltem egy kicsit, de tudtam, gondok nem lesznek…! Már az első napon, sikerült összeugranom az akkori kerületi vezető ügyésznővel..! Megszoktam, hogy az ügyészség tagjai és vezetői baráti hangon beszélnek velünk, közösek a gondjaink, a megoldásokat is így kell megtalálni. Itt pedig parancsuralmat találtam. Csak annyit mertem mondani: LEHETNE EGY KICSIT RUGALMASABB is..!

Volt olyan vezető, aki nevetett, de akadt olyan is, aki szinte sírva fakadt azért, mert attól rettegett, hogy ezek után minden ügyirat majd dörgedelmes átirattal és egy halom utasítással érkezik majd vissza. Én, csak legyintettem, és tettem a dolgomat tovább…

Az egyik nap, jött a hír, hogy a HÍD CSALÁDSEGÍTŐ SZOLGÁLATNÁL ismeretlen személyek ellopták az ott dolgozók fizetését, a táskákból kivéve… Tűntek el iratok is, nagy a riadalom…

Nos, ekkor találkoztam ezzel az alacsony termetű, jóságos tekintetű emberrel először.

  • Sajnálatos – mondta, hogy az ügyfelek között, akadtak valakik, akik a szabadon lévő táskákba belenyúlva, elvitték a havi fizetéseket, meg okmányokat. A nyilvántartások szerint utoljára két személy érkezett, ők voltak egyedül a nagy társalgóban, ahol a dolgozók ruhái, táskái is voltak. Azonban, egyikük sem került előadóhoz, eltűntek. Lehet, hogy ők lehettek azok, akik megbotlottak, és kihasználták az alkalmi helyzetet…

A két név ismert volt, egyiküknek állandó lakcíme is, adott volt hát, hogy egyenruhás társammal, elsőként ott keressük meg őket. A kolléga, egyiküket személyesen is ismerte, hiszen szinte naponta intézkedett vele szemben valamilyen oknál fogva… Valahol a Népfürdő utcán haladtunk, amikor egy építkezés mellett megláttuk a két személyt. Azok, futásnak eredtek. Sikerült őket megállítani. Egyikük, aki jobban meg volt szeppenve – azonnal beismerte a lopást, és tagadta, hogy Ő, bármihez is hozzányúlt volna. Még a pénzből sem fogadott el, egyetlen fillért sem! A másik, ezek után már nem tehetett mást, kivette a zsebéből és alsónadrágjából a pénzt, ami hiánytalanul megvolt. Az iratokat megtaláltuk az út mellett tárolt nagyméretű vízcsövek belsejébe dugva…

Alaposan meglepődtem, amikor Gergely Dezső – személy szerint, nem akart feljelentést tenni a tolvajok ellen. Megbotlottak – mondta, majd helyrehozzák vétküket…

17 évig voltam a XIII. kerületi Rendőrkapitányság állományában. Gergely Dezsővel elkezdődött egy nagyon szép, és hosszú nem csak baráti, hanem munkakapcsolat is.

Jött a rendszerváltás, megbolondult a világ. A romákból ellenség lett, akiket elkezdtek üldözni a HUNGARISTÁK, a MIÉP politikusai és mindenki, akinek tudatalattijában ott lapult az aljas rasszizmus, a gyűlölet mások iránt. Jött az országos munkanélküliség, és elsőnek még a földekről is a brazil gépsorokat küldték el, a gyárakban, az építőiparban is ők voltak azok, akiket minden szívfájdalom nélkül dobtak ki az utcára.

Nem volt megélhetés vidéken, jöttek a fővárosba és próbáltak lakhatáshoz jutni. Százával törték fel az üres lakásokat, egyre emelkedett a bűncselekmények száma is. Tudjuk, akinek nincs jövedelme, csak családja és gondjai, előbb, vagy utóbb, a bűn útjára lép. Ez, természetes folyamat. Még a jóléti társadalomban is van bűnözés, hát akkor mit várhattunk egy olyan rendszertől, amelyik felfalta még a sajátjait is. Még a rendőrséget sem kímélték a politikusok, a közbiztonság fenékre ült. Élni viszont kellett – még Angyalföldön is.

Gergely Dezső inspirálására néhány agilis ember megalakította azt a civil szervezetet, amelynek célja, az elesettek segítése volt. Már nem lehet tudni, kinek volt az ötlete, de felkértek ennek a vezetésére. Egy rendőrt, aki a bűnt üldözte, most JOGVÉDŐ szerepet vállalt fel, parancsnoki engedéllyel.

Feladatunk volt az ÖNKORMÁNYZATNÁL a mindenkori polgármester munkájának segítése a szegénység felszámolására. Számtalan esetben kaptak a családok fedelet a fejük fölé, férfiak és nők munkahelyekhez jutottak, ahol nem fizettek sokat, de abból tisztességesen meg lehetett élni. Részt vettünk a kerület csinosításában, parkosítási programjában is. Gergely Dezső volt a motor, maga járt a hivatalokba és képviselte a szegény sorsú romákat és mindenkit, aki arra rászorult…

Valamikor lelkész volt, aztán miután az ellene indított KONCEPCIÓS PEREKBŐL „kikerült”, a papi pályának is búcsút mondott – megházasodott. Az Úrtól, azonban soha nem távolodott el, szolgálta továbbra is hűségesen, odaadóan tiszta szívvel. Angyalföldön először – EGYHÁZFŐI engedéllyel – pasztorációs munkába kezdett…

A BÉKE téri templomban tartotta a misét, amire nagyon sok roma, és szegény ember járt el. Valami másabb volt, mint a többi, más a hangulata, a közössége is. Volt saját kis ÉNEKKAR és akadtak mindig zenészek is, akik a zsoltárokat, vagy roma imákat kísérték…!

Volt igazi roma hitélet, ami egyre szélesedett. Így jutottunk el a Rózsák terén lévő nagytemplomba, és a romák csoportosan mehettek a kegyhelyekre is zarándoklatokra. Több évtizedes munka, aminek nagyon sok eredménye volt. Lettek olyanok, akik a hit által lettek ÖNTUDATOSAK, tanultak, és ma már… Mások, lettek vállalkozók, és a többség mindig, minden körülmények között megállta és megállja ma is a helyét.

Mindez, GERGELY DEZSŐ RASHAJNAK is KÖSZÖNHETŐ..!

Terjesztette a hitet, az emberi és isteni értékeket szerte az országban. Pest megyében egész falvak gyűltek köré, és hallgatták azt, amit oktatott nekik. Lettek más emberek, jobbak, mint előtte voltak.

Felkérték CIGÁNY VAJDÁK, és ő ment, keresztelt, és osztotta az áldást. Még rájuk is, pedig  hát tudjuk kik és milyen emberek voltak ezek többségében. A címért még egymást is becsapták nagyon sokszor, amiből perek is lettek. De az, egy másik történet..!

Rendőr voltam, és lélekben még mindig is az vagyok. Akaratlanul is meghallom azt, amit az emberek beszélnek, mondanak, egymás között suttognak.

Alaposan meglepődtem, amikor azt hallottam, hogy GERGELY DEZSŐ bácsit, a romák jótevőjét és feleségét becsapták, meglopták. Egy kis csoportocska – talán három fő, a lakásán keresték fel, és a beteg embert megtévesztve megtakarított pénzét, más értékeit ellopták. Több százezer forintról szól a mese. Mindent tudtak Dezső bácsiról, meséltek arról, mikor miről beszélt.

Ő pedig betegen akkor, nem tudta azonosítani a személyeket. Egy másik alkalommal, a Lehet piacon egy roma asszony csapta be a feleségét, és elvett tőle több tízezer forintot, amit aztán eddig nem hozott vissza, de az elkövetőkről sem mondott semmit. Tiszta csalás azokkal szemben, akiktől az életük során csak jót és szépet kaptak…

A hatóságok már jó nyomon vannak – ahogy hallottam. Azonban van egy olyan érzésem, hogy a pénzek, amiket elloptak, már soha nem térülnek meg, a két kisöreg azt, vissza nem kapja.

A csalók, a tolvajok egyike H. Éva volt, aki a Béke téri templomban egykor olyan csodálatos szép hangon énekelt az Úrhoz is. Ahogy ismerem Dezső bácsit, most sem haragszik igazán. A bűnt elítéli, de az emberben az URAT látja, és ez mindent más megvilágításba helyez. Tisztelem érte.

A volt rendőr is hallja a híreket. A két tolvaj közül az egyikből, tisztességes, becsületes ember lett. Egy vidéki városban él, akit az emberek tisztelnek, becsülnek, egykori botlását milliószor helyrehozta.

A másik gazember volt, az is marad – mondom én. Tönkre tette több lakóház életét itt Angyalföldön, milliós adósságokat halmozott fel, mégis fasiszta zászló alatt vonul és ágál azok ellen, akik egész életében csak segítették. Gyermekéből is tolvajt faragott, a Vasas ökölvívó termében, addig, amíg, a sporttársak mosakodtak, fürödtek, ellopták a táskákból, szekrényekből az értékeket…. Amikor rájuk pirítottam azt kiabálta, hogy a „mocskos zsaru” megbuktatta… Régen volt ez is, vagy tizenöt éve… Csak most, hogy ezt a kis jegyzetet készítettem, a két esetet egymástól elkülöníteni nem tudtam, és nem is akartam.

A JÓ és a ROSSZ, amiből az élet nem mindig azt hozza ki győztesnek, akit illetne… Lám Dezső bácsit meglopták – jó ember volt és az ma is. A rossz pedig, éli világát, lop, csal, hazudik, és a büntetés vagy van, vagy nincs. Majd a túlvilágon, de arról mi már értesülni nem fogunk.

A dalos pacsirtának üzenem. Éva ! Ha igazán van Önben egy szemernyi tisztesség még, vigye vissza a pénzt Dezső bácsiéknak, mert most, nagyon nagy szükség volna rá. A többi tolvajt meg majd a HATÓSÁGOK hamarosan.

Őszintén sajnálom, hogy a ROMA BÜSZKESÉG NAPJÁN, egyik cigány szervezetnek sem jutott eszébe Gergely Dezső, a RASHAJ…

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére