Rendőr voltam Amerikában !

Az 1990.év jelentősen megváltoztatta a gazdasági életet. Naponta lehetett hallani, melyik üzem, vagy gyár csukta be kapuit.

Egyre többen csellengtek az utcán, vagy rohantak munka után.  Privatizáció hulláma öntötte el az országot. Eszmék csaptak össze, és ebben a harcban a kisemberek véreztek el.

A gyorsan változó politikai és gazdasági helyzetet soha nem látott mértékben használták ki az alvilág tagjai. Őrző-védő cégek leple alatt bűnbandák alakultak, ismeretlen csalók tűntek fel város szerte.P. Sándor is ezzel a hullámmal érkezett Angyalföldre.

Karácsony előtt néhány nappal az egyik Épület – tervező Intézetünknél megjelent egy jól öltözött, kulturált ember benyomását keltő mozgássérült férfi. Műszaki fordítói munkakörbe jelentkezett. K. Sándor néven mutatkozott be. Okmányai nem voltak. A felvételi irodán elpanaszolta, hogy  ismeretlen személyek az előző napon feltehetően a

Villamoson zsebéből tárcáját eltulajdonították. Emiatt igazolni nem tudja magát. Elmondta, hogy szülei a háború után hagyták el az országot, és Amerikában telepedtek le. Ő már ott nevelkedett, visszahonosítása folyamatban van.

Rendőrként több mint tíz év szolgálata van, azonban egy utcai lövöldözés során súlyosan megsérült, így egyik oldala részlegesen lebénult. Szülei egy éve autóbaleset áldozatai lettek.  Egyedül maradt. Az év elején arra gondolt, hogy a további életét Magyarországon éli le, remélve, hogy távoli rokonai egyengetik itthoni útját. A magyar viszonyokhoz képest jó nyugdíjat kap, azonban, mint alkotni szerető ember,  érzi   a rendszeres munka hiányát. Szomorúan mesélte, hogy hosszú ideig „néger  munkát” végzett fordítók részére.

Mivel az Épület-tervező Intézet álláshirdetésére eddig megfelelő tudású személy nem jelentkezett, és   K. Sándor életútja szánalmat keltetett a munkaügyi előadóban, próbabeszélgetésre felvitték az illetékes előadóhoz. Néhány percnyi angol nyelvű társalgás, illetve friss fordítás átnézése után K. Sándor mindenki legnagyobb meglepetésére a több éve kiválóan dolgozó tolmácsot kioktatta. Véleménye szerint a tolmács a beszélt nyelvben nyelvtanilag, a fordításban helyesírási, illetve stilisztikai hibákat vétett. A feltárt hiányosságokat azonnal javította, a személyt láthatóan a jó szándék vezérelte.

Az   intézmény vezetőinek szíve meglágyult, a jelentkező személy adatait   bemondás alapján  feljegyezték. Megegyeztek abban, hogy okmányainak előkerüléséig portásként alkalmazzák.

K. Sándor sem   volt  „hálátlan”. Vállalta, hogy az ünnepek alatt egyedül látja el a portaszolgálatot – mivel úgy  sincs  ahol és akivel igazán ünnepelhetne. A Karácsony estét egyedül töltötte. Reggel, munkahelyi vezetői ellenőrzést tartottak, minden rendben volt. Egyikük még ünnepi eledelt is hozott.

Mindannyian azzal a tudattal töltötték az ünnepet, hogy értékes embernek sikerült segítséget nyújtani.

December 27.én a rendészeti vezető a portát üresen, az épületben lévő irodákat feldúlva találta. Az irodákból zsebszámológépek, telefonok, ruhaneműk, egyéb műszaki cikkek tűntek el. A bejelentett lopási kár 100.000. ft. volt.  A  helyszínen  használható ujjlenyomatot nem sikerült rögzíteni.  Az intézmény által megadott adatok alapján az Országos Lakcímnyilvántartó alapján  sem  sikerült a személyt felkutatni.

Az elkövető felkutatására a nyomozást elindítottuk. Eljött a nyár, és vele együtt a Dagály strandon és környékén is megjelentek a csomag tolvajok és a gépkocsi feltörők. Naponta 15-20 gépkocsit törtek fel, és ugyan ennyi család csomagját lopták el, a strand területén. Alkalmanként egy-egy csomaglopó társulatot sikerült megfogni, azonban a gépkocsi feltörésére szakosodott személyt, vagy személyeket azonosítani, vagy a közelükbe jutni.

Egy alkalommal a rendőr járőr  egy mozgássérült, elhanyagolt külsejű személyt állított elő. A férfi a Dagály utcában egy parkoló gépkocsit fűrészlap segítségével felnyitotta, és az utastérből műsoros magnókazettákat lopott el. Az adatok felvétele után – emlékezve a karácsonyi esetre – váratlanul feltettem a kérdést.

  • Mondja kedves kolléga, melyik amerikai nagyvárosban lőtték hátba? Mikor jött haza?

P. Sándor egy pillanatra meghökkent aztán nemes egyszerűséggel csak annyit mondott:

  • Megbuktam! Szemében különös fény csillogott. Vallomása, valahogy így hangzott: 

„A bűnözői karrierem során tapasztaltam, hogy embereket akkor lehet a legjobban átverni, ha a nyilvánvaló hazugságot valami egészen pici igazságtartalommal töltöm meg. Ha a parányi igazságot elhiszik, az ordító hazugságot is szentírásnak veszik, ha azt jól tudom tálalni. Így volt ez az Épület-tervező Intézetnél is.

Olvastam a cég hirdetését, és arra gondoltam, hogy Karácsony előtt izgalom nélkül összeszedek néhány apróságot, amit értékesíteni lehet. Édesapám bányamérnök volt Angliában, és Én is ott tanultam, a nyelvvel nem volt gondom. A rendőr ötlet akkor jött,  amikor a személyzeti osztályon való tárgyalás közben meghallottam egy szirénázó gépkocsi hangját. A többi már jött magától .

Az épületet az ünnepek alatt módszeresen kirámoltam, ami műszaki cikket találtam összeszedtem, és a  Keleti pályaudvarnál a taxisoknak eladtam…

Néhány hete jártam a Kárpát utcában lévő Mozgássérültek Országos Egyesületében. Megpróbáltam egy kis segélyt kieszközölni. Hallottam, hogy a páncélszekrény elromlott, és a pénztáros nem tudja  a  beérkezett kettő millió forintot biztonságosan elhelyezni. Az is tudomásomra jutott, hogy a pénzt nem lehet az irodából kivinni, éjszaka pedig nincs őrzés a helyiségben. Távozóban az egyik bukóablak kilincsét kinyitottam, a függönyt rendesen eligazítottam. Este a Keletinél megismerkedtem egy intézetből szökött sráccal, akit rábeszéltem, hogy „látogassa meg velem” az irodát. A fiú a belökött ablakon át, minden akadály nélkül bemászott. Kereste a pénzt, de nem találta. Minden fiókot feltört, a zsákmány néhány száz forint volt. Bosszúból összetörte az egyik számítógép monitorját, billentyűzetét elhozta. Ezt még azon az éjszakán szintén a taxisoknak eladtuk.

Másnap, amikor visszamentem a Kárpát utcai irodába, a guta ismét majd meg ütött, mert akkor tudtam meg, hogy a pénztáros a pénzt a szemétkosárba rejtette el, a haverom azt nem nézte meg.

A Dagály strand környékén is Én törtem fel fel az autókat. Volt eset, hogy a rendőröktől pár méternyire álló gépkocsit nyitottam ki, de rám egy mozgássérült beteg emberre soha nem figyeltek.

A börtönben lettem beteg. Miután annyira felépültem, hogy önállóan el tudtam magam látni, készültem a szabad életre. Felelevenítettem nyelvtudásomat, a szélhámosoktól leckét vettem…”

Az „Amerikai rendőrt” néhány napja láttam. A Dózsa György úton a METRÓ lejáratánál állt. Két mankóra támaszkodott. Már nem csillogott fény a szemében….

2015. szeptembere.

Egy újabb találkozás. Nejemmel a Lehel csarnokban a LÁNGOS SÜTŐNÉL állok sorban. Egy hang rám köszön:

  • Üdvözletem PIPÁS ÚR!

Nézem az embert, erős testalkat, szép ruházat, motoros kerekesszékben ül. Szemei csillognak, hangja ismerős. Aztán leesik a tantusz. Hiszen Ez az ember nem más, mint az egykori AMERIKAI RENDŐR… Beszélgettünk egy jót és kiderült, hogy sínre került az élete, a KÖNYVEMBEN olvasta a történetet, sőt egy példány még neki is van belőle…. Mindkét lábát elveszítette, de a csillogó szeme megmaradt és benne az a huncut fény is…

SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK P. SÁNDOR!

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 58

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére