Sír a telefonom

Cseng a vonalas telefonom. Ritkán történik meg, hogy barátok, ismerősök rokonok, keresnek, amióta mindketten betegek vagyunk a nejemmel és tényleges segítségre szorulnánk.

Nem kérünk senkit arra, hogy jöjjön, hívjon, de ha megteszi, annak örülünk. Tegnap este teljesen váratlanul megszólalt a készülék. Vajon melyik reklám cég keres, ma mit akarnak a nyakamba sózni? – kérdeztem magamban, amikor felvettem a kagylót.

Aztán jött a nagy meglepetés…

A miniszterelnöki hivatalból beszélek – mondja egy női hang, dr. Orbán Viktor szeretne néhány szót váltani Önnel. Tudja fogadni a hívását?

Egy pillanat alatt eszembe jutott a reklám: Ha KÖPNI, NYELNI NEM TUD, valamit kapjon be, hogy rendbe jöjjön!

Most is segített a módszer, miután villám gyorsan lenyeltem egy nagy pohárnyi DANKÓ PISTÁT a vörösből…

  • Szép jó estét kívánok! – szólt bele a készülékbe dr. Orbán Viktor.
  • Kedves Lajos bátyám!
  • Tiszta szívből örülök, hogy végre beszélgethetünk – nyugodtan, minden stressztől mentesen.
  • Tudom, nem igazán kedvel. – mondja, miközben elcsuklik a hangja és olyan férfiasan síróssá válik.
  • Mostanában nagyon sokszor bírál engemet. Igaz, nem sértő a hangnem, azonban meg kell mondanom, hogy nagyon fáj az, hogy nem igazán értékeli azt, amit miniszterelnökként csinálok.
Szólni se tudtam.
  • Elhiheti, bennem csak a tiszta jó akarat működik, azonban látni kell, hogy azok, akik alattam vannak – nem mondom, hogy nyaló gépek – de folyamatosan keresztbe tesznek nekem azért, hogy vagyonosodjanak.
  • Igazából már ellenük sem tudok tenni semmit, mert tőlük függök, mint politikus, és magánember is. Egyetlen kézmozdulattal lesöpörhetnek a politika színpadáról, ahova ők juttattak, és mehetek vissza Mészáros barátomhoz, aki ezek után majd elhajt, mert már nem leszek a mentora. Nem akar majd velem üzletelni, és még azt a pénzt sem adja vissza, ami igazából engem illet, csak Ő kezeli. Már nem bízom benne sem.
  • Ön pedig, aki régi öreg motoros folyamatosan nevetség tárgyává tesz a nagy közösségi oldalon a FACEBOOKON. Nem vagyok én olyan durva diktátor, mint ahogyan azt az emberek, és főleg az ellenzék hirdeti és gondolja. Egyszerű polgára vagyok ennek az országnak, akiből miniszterelnök lett…
  • Igaz, családom minden tagja tehetős lett, de amikor rám hivatkoztak, akkor megnyílt előttük az út a gazdaságban és a tanintézetekben is. Elhiheti, nem akartam, hogy ez így legyen, de a sors már csak ilyen. Ha egyszer beindul a TÁMOGATÓ gépezet, azt leállítani nem lehet csak úgy egyszerűen.
  • Megmondom Önnek Lajos Bátyám őszintén, hogy mindig nagyon tetszett az, hogy HATALMAM VAN, hogy lehet kisvasutam, ha akarom, lehet saját foci akadémiám, ahol majd képeznek magyar fiatalokat.
  • Csak arra nem gondoltam, hogy ebbe a csapatba majd külföldről kell szerződtetni játékosok ahhoz, hogy megmaradjanak és időnként titkos bundákat szervezni azért, hogy a fiúk jó játékosnak tűnjenek. Ebbe sincs beleszólásom. Csak ülök a kertemben a klotyón, nézem a meccseket és ég a képemről a bőr, mert mindent a nyakamba varrnak, közben semmiről nem tehetek!
Ráadásul még mi minden történt!
  • Kivágtak a NÉPPÁRTBÓL, de ezt igazából elviselni nem tudtam. Hazudós politikus munkatársaim azt találták ki, hogy cáfoljunk meg mindent és mindenkit. Nem lépünk ki, mint ahogyan azt GERGELY olyan arcátlanul kommunikálta, és nem fordulunk sehova sem, hiába is magyarázta a kakadu frizurás miniszterem.
  • Nincs semmiféle családok éve, nagy átverés az egész. Tudni kell, hogy ismét nagyapai örömök elé nézek, a családban is lesznek még kisbabák, a jövőjükről kell gondoskodnom. Más politikus társaim elolvadnak, amikor erről beszélnek, közben pedig tartják a markukat a pénzért, amit nekik biztosít a törvény.
  • A szegény ember ebből semmit nem fog kapni – nem érdemlik meg, ha már ilyen bambák, hogy még csak szóvá sem teszik igazából.
Lajos bácsi!
  • Megmondom őszintén, hogy Magyarországnak már nincsenek anyagi tartalékai. Feléltük mindet. A pénz ott van a nagytőkéseimnél, akiktől egyetlen forintot sem tudok visszavenni. Amit az EU követel – és amit ezek tettek zsebre – majd Önök a nyugdíjasok, és az ADÓFIZETŐK fogják kiperkálni.
  • Mennék én már el a miniszterelnöki bársonyszékből is, de látni kell, hogy az ELLENZÉK impotens, és igazából leváltani sem akarnak. Értem Én, hogy nem kell nekik a bársonyszék, mert annyi adósság terheli az országot, hogy amint az nyilvánosságra kerül – könyörtelenül bekövetkezhet az államcsőd…
Kicsit el vagyok keseredve.
  • Itt állok a repülőtéren, a Zöldfoki szigetekre utazom. Viszek néhány milliárd forintot azért, hogy ott is legyen tartalékom. Majd a szakemberek kitalálnak valami baromságot arra, hogy ebből nekünk magyaroknak, milyen gazdasági hasznunk lesz…
  • Tudom, hogy Ön, Kedves Lajos bátyám, majd valamikor ezt is szóvá teszi, és az emberek felháborodása az egekig fog érni – de csak lélekben – otthon, a fotelekben…
Olvasom a NETEN, meg hozzám is írogatnak ROMA JOGVÉDŐK:
  • A kazános képviselőtársamat el kéne ítéljem, el kell távolítsam a Parlamentből. Nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy NEM TEHETEM. Valahol, magam is igazat adok neki abban, hogy valamit tenni kellene a kérdés megoldására, de most, az ilyen agresszív megnyilvánulásokat nem lehet tettekre váltani…
  • Tudja, magam is a bevándorlókhoz hasonlítottam MISKOLCON és másutt is őket. Szükségem van a szavazatukra, amit FLÓRI BARÁTOM biztosít minden alkalommal.
  • Ő az az ember, aki a buta szövegével a hasonló adottságú tömegekhez szólni tud, akik hisznek benne, és eltűrik azt a sorsot, amit TŐLÜNK kapnak. Szerintem, nem is vágynak jobbra, szebbre, mert ha így lenne, akkor már régen kivonultak volna a KOSSUTH TÉRRE. Nem jönnek. Egymást marják, és ezzel én, nagyon meg vagyok elégedve még akkor is, ha ez Önnek nem tetszik.
KROKODIL könnyeket ejtek
  • Mert tudom, hogy Ön, ezt a beszélgetést is nyilvánossá fogja tenni. Tudnia kell, hogy ha megszilárdul egy picikét a HATALMAM, ami most – itthon is eléggé ingatag – meg fogom tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy soha többé olyan ne fordulhasson elő, mint ami mostanában történik.
  • NAPÓLEON saját maga helyezte fejére a koronát. Nekem, a Katolikus Egyház legmagasabb rangú hazai embere fogja ezt a kis szívességet megtenni azért, hogy legközelebb nyilvánosan támogassam a Pápai Trónon. Megtehetem majd, hiszen Magyarország felkent királya leszek, és invesztitúra gyanánt neki ezt szánom.
  • Ha meg már kezünkben lesz az égi és földi HATALOM, senki meg nem állíthat abban, hogy NÉMET RÓMAI MAGYAR császárként vonuljak be a történelembe.
  • Ha ez nem jönne be, akkor még mindig lehetek FELCSÚTI SZANDZSÁK BÉG. Vagy az Orosz Dumában Budapest SZTAROSZTÁJA…
  • Én mindig hatalmon leszek, de Önnek, ha ezt így folytatja tovább, még nyugdíja sem lesz. Erről majd fiam, GÁSPÁR atya gondoskodik, aki az időseket belépteti a FELHÁZBA, és ott ÖNKÉNT fognak fogadalmat tenni arról, hogy lemondanak a nyugdíjról és bevonulnak az ÖREGLYUKBA…
A beszélgetés után

Ismét olyan állapotba kerültem, hogy KÖPNI, NYELNI nem tudtam…

Megpróbáltam emlékezetből lejegyezni ezt a kis miniszterelnöki monológot, és arra gondoltam, közreadom.

Remélem, majd ha elolvastad, akkor Te sem fogsz tudni se KÖPNI, se NYELNI, legfeljebb tovább osztod, hogy mások is élvezzék. Jó ha ők is továbbadják azt, amit Orbán Viktor gondol a Hatalomról, az Ország Vezetéséről, a politikáról.

HA nem lesz király, vagy Császár, akkor a a Szandzsák Bég titulussal is megelégszik. Tényleg?!

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 148

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére