Találkozásom Erdogannal

Nagyon régen történt. Akkoriban mindketten fiatalok voltunk, és bohémek. Isztambulban jártam már vagy harmadik alkalommal, amikor igazából megismertük egymást. Előtte is sokszor találkoztunk a szálloda halljában, vagy az ARANYBAZÁR bejáratánál, ahol idejének egy részét töltötte, és várta azokat a turistákat, akik idegenvezetést kértek abban a nagy kavarodásban.

Budapesten – csak futólag ismertük egymást – időnként tolmácsként dolgozott a Közlekedésrendészeten. Eredetileg a Kamion Terminálban volt biztonsági ember, ezért aztán sok mindenkit ismert, és nagyon jó viszonyban volt az akkori vezetővel HÁKÁMMAL.

Első alkalommal, amikor találkoztunk, Ő szólított meg, tudta a nevemet és azt is, hogy pipázom. Elkísért egy ismerőséhez, akinél aztán vásároltam igazán jutányos áron, egy törökfejet ábrázoló nemes kőből készült csodaszép szerszámot, amit ma is őrzök. Borostyánból van a szipka része, tényleg nagyon szép.

Az idők változnak, benne mi is.

Ő, politikai pályára lépett az egyetem elvégzése után, én pedig ma már nyugdíjas vagyok, aki csak emlékezni merészel az egykori fiatalságára.

Olvasom a hírekben és látom a televízióban, hogy a TÖRÖK államfő Budapestre érkezik. Volt idő, amikor INTERNETEN keresztül még beszélgettünk is, aztán a kapcsolat megszakadt. Már nem voltak közös témáink a hastáncos lányok, asszonyok, akiknek ringó derekát nézve az embernek a nyála is kicsordul.

Este van.

Most lett vége az egyik sorozatfilmemnek, amit nézni szoktam, amikor megszólal a telefon. Egy ismerős hang üdvözöl, és közli, hogy szeretne velem találkozni. RECEP vagyok – mondta, aki imádja a szép asszonyokat, lányokat! Megdobban a szívem, hiszen nem gondoltam volna, hogy abban a sűrű programban, amelyben most rész vesz, rám is szakítana időt.

  • Perceken belül ott lesz érted az autó, készülj. Nem kell úrba vágni magadat, gyere úgy, ahogy vagy! Régi barátok vagyunk, itt és most szó nem lehet protokollról.

Köpni, nyelni nem tudtam, de a nejem sem, máris vittek. Nagy, fekete autóba ültettek. Mentünk Erdogan elnök úrhoz a szállására. / Nem írhatom ki, hol volt ez kijelölve./

Régi haverom tárt karokkal fogadott.
  • Ezer éve nem láttuk egymást – mondta Erdogan.
  • Azon kívül, hogy idősebb lettél, kövérebb és bottal látlak, semmit nem változtál LALA Pasa Barátom. Egykoron, így szólítottak ott Törökországban az ismerősök.

Óriási öröm volt látni a régi Barátot, aki mára a világ egyik legismertebb államfője lett. Igazából nem is tudtam, hogyan illik ebben a helyzetben viselkedni, de nagyon hamar túl lettünk ezen is.

Jöttek a felszolgálók, és hozták a törökös kávét, a teát, és mert ilyenkor már Allah alszik, nem látja, hogy hívei mit csinálnak, hát az általam nagyon szeretett RAKIT is, ami egy színtelen alkohol, amit vízzel kell felönteni.. Beszélgettünk a múltról.

Szóba kerültek a ringó derekú lányok, akik olyan csodásan tudták a hastáncot lejteni, amit mindig megcsodáltam. Ma is elcsordul a nyálam, ha eszembe jut némelyik. Különös élmény volt egyszer, hogy egy éjszakai szórakozóhelyen a táncosnő, aki ment végig a dobogón, és bugyikájába dugták a turisták a dollárt, márkát, forintot, hogyan nézett rám, amikor meglátott.

CSÓKOLOM LAJOS BÁCSI! – Jó estét felügyelő úr – mondta.
Nejem, azonnal belecsípett a karomba és azt mondta:

  • Téged a világ összes kurvája ismer, miért nem vele jöttél ide?!

Erről, írtam már többször is, most nem szeretném megismételni. Sajnos, lebuktatott a leányzó, aki egy Angyalföldről elszármazott, ISZTAMBULBAN táncosnőként dolgozó nagyon szép cigánylány volt. Erdogannal ismét jót nevettünk a régi eseten.

Az egyik fővárosi kórház orvosaival voltam, akiknek fogalma nem volt arról, hogy zsaru vagyok. A nővérek is igencsak szerették az aranyat, mindent meg is adtak érte, no meg a farmer ruháért. Kaptak is rendesen még trikót is, amit itthon aztán a saját orvosaik kezeltek – gondolom haveri alapon.

GYORSAN TELT AZ IDŐ!

Észre sem vettük és már éjjel két óra volt. Ideje volt a pihenésnek, hiszen a Barátomnak ma még fontos tárgyalásai lesznek, nekem pedig sok dolgom otthon, és a piacon is.

Még gyorsan leöntöttük magunkba egy üveg DANKÓ PISTÁT, aztán beültem az autóba és hoztak haza.

Ma hajnalban, ismét csörgött a telefon.. Erdogan kérte, hogy ha meg is írom az esetet igyekezzek azokat a részeket kihagyni, melyek nem illenek egy államfőhöz. Azt hiszem, sikerült a témát és a történteket úgy leírni, hogy senkinek az érdekeit nem sértettem..

Nem beszéltünk politikáról. Azért nem, mert ahogy a haverom mondta, ORBÁN VIKTOR, tele van majréval. Félti a hatalmát, már a saját embereitől is reszket. Mindig azt lesi, ki akarja megtámadni, hátba szúrni, vagy ki tör a hatalmára.

Ezért aztán, arra való hivatkozással, hogy a merényletet megelőzze, aminek egyébként ebben a városban szóba sem került soha, inkább leállítatta a forgalmat.

  • Legalább, most is rólam beszélnek mondta, miközben úgy nézett jobbra – balra, mintha támadástól félne.

Tudod Lala Barátom, mondta Erdogan elnök úr, hogy amíg egyes politikusok a kormány közeléből nálam veszik a kokaint, a hasist, addig én itt nem félek. Ők majréznak attól, ha nekem valami bajom lenne, megszűnne az utánpótlás, és akkor csak a fogukat szívhatnák…

A tegnapi posztod

Amiben azt írtad, hogy visszavettük a várat, bizony sok igazságot tartalmaz. Ez az első lépés arra, hogy EURÓPÁBA győztesként vonuljunk be, mint az ISZLÁM előhadai. Orbánnak csak most jutott szerep. Tudjuk, hogy kész azonnal hátat fordítani mindenkinek, ha az érdeke úgy kívánja.

Mi ott Keleten nem szeretjük a köpönyegforgatókat. Soha nem lesz belőle FELCSÚTI SZKANDER BÉG. Még a Pasa címet is meggondoljuk, mert mostanában annyit emlegeti a kereszténységet, hogy az IMÁMOK arra gyanakodnak, hogy csak kamuzik – még ebben is.. Szólni nem tudtam, csak bólogatni.

  • Jól látjátok ott Sztambulban Barátom.
FELÉBREDTEM!

Álom, és egykori valóság így keveredik akkor, ha az ember egész nap – mivel egyéb dolga nincs – és más lehetősége sem, csak a rózsaszín hazugságokat terjesztő királyi csatornákat nézheti.

Tudom, hogy a jelenlegi magyar politikában a KURDOK lemészárlása megbocsájtható, szükséges rossz.

Ha arra gondolok, hogy a hazánkban lévő kisebbségekre is így vadásznának a HATALOM katonái, bizony nagyon sokan támogatnák. Sajnos, ezt pont azok nem értik, akikért sokan szólunk, vagy próbálunk nekik felvilágosítást adni. Rohan ez az ország a végzetébe, és a történelem, legszomorúbb időszakát fogjuk megint átélni.

Ezt vagy megértik az emberek, vagy nem, de a DIKTATÚRÁNAK mindig valami ilyenféle következménye van. Ezért van az, hogy még álmomban sem akartam politizálni., Azt, hagyom azokra, akik értenek hozzá, vagy azt hiszik tájékozottak benne…

Majd egyszer, minden kiderül, de akkor már késő lesz.

Sok évtizede több napon át tart a születésnapom. Azóta az emberség, a becsület és a vidámság a legfontosabb az életemben.
Bejegyzések 148

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Kapcsolódó

Kezdje el beírni amit keres, majd nyomja meg az enter gombot a kereséshez. Törlés: ESC.

Vissza az elejére